És már megint depresszió, rosszkedv, önvád és vádaskodás miatta részemről.
Tegnap éjjel (vagyis inkább ma hajnalban - hajnali kettőkor indultunk) újra ügyeleten voltunk - kivételesen nem az Orsival, és nem, nem is velem, hanem az Antival. Már tegnap egész nap fájt a szeme, éjjelre meg már nagyon, és úgy bedagadt neki, hogy egyáltalán nem látszott a golyója. Persze nem akart bemenni, mert hogy majd reggel, meg most ne ébresszük fel az apjáékat, de a sarkamra álltam, telefonáltam, és 10 perc múlva már indultunk is. Diagnózis: kötőhártya gyulladás (nem pedig könnycsatorna elzáródás, amit Dr Beer Antal az internet segítségével megállapított :) )
Reggelre az Orsi szeme is elkezdett váladékozni, folyton piszkálta, na és újra előjött a köhögés-orrfolyás. Úgyhogy fél hétkor újra útra keltünk a szemészet ügyeletre, csak most a paciens az Orsi volt. Volt 9, mire ágyba tudtuk tenni, addigra már nagyon nyűgös volt, folyt az orra, állandóan a szemét dörzsölte... Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megint nem megy oviba. A szemcseppet egyébként is 4x kellene neki csöpögtetni, amit az oviban nem tennének meg, de így, hogy még beteg is.... meleg volt a kis teste, bár még hőemelkedést sem mutatott a lázmérő.
Már vagy ezerszer leírtam ebben a blogban is, de valami hihetetlen szar érzés, hogy beteg a gyerekem, és egyszerűen nem tehetem meg, hogy itthon maradok vele, vagy legalább az orvoshoz én viszem el. Pont akkor nem vagyok mellette, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám. Azt sem tudom, hogy Anti bá hogy fogja neki a szemcseppet beadni, mert már este is nagy hiszti volt miatta, de muszáj. És hát Anti bá nagyon könnyen feladja, az orrcseppet is, amit naponta 5x kellett volna adni neki, volt, hogy egyszer sem adta be, mert hogy Orsi nem hagyta. Pedig nekünk simán lefeküdt és okosan még a fejét is hátradöntötte. És különben is, mi az, hogy nem hagyja?! A beteg gyereknek be kell adni az orvosságot, szemcseppet, orrcseppet, stb. Persze nem egyszerű, nem tudom, én hogy oldanám meg, de valahogy csak megoldanám, mert muszáj! Hiszen mi vagyunk a felnőttek, és ebben nem szabad engedni neki.
Most Anti is beteg már, nem csak a szeme, hanem ami nekem is szokott lenni - orrfolyás, torokfájás, fejfájás, rossz közérzet... Sajnálom, tényleg, a szeme is tök csúnya. De valahogy velem senki sem törődött, amikor több, mint egy hónapig beteg voltam, pedig igazán jól esett volna, hogyha legalább egy hétvégi napon azt mondja, hogy pihenjek végre, majd ő mindent megcsinál. De nem. Na mindegy.
Lényeg, hogy Orsi újra beteg, újra itthon marad, újra apóssal, és én újra kurva szarul érzem magam.
Tegnap éjjel (vagyis inkább ma hajnalban - hajnali kettőkor indultunk) újra ügyeleten voltunk - kivételesen nem az Orsival, és nem, nem is velem, hanem az Antival. Már tegnap egész nap fájt a szeme, éjjelre meg már nagyon, és úgy bedagadt neki, hogy egyáltalán nem látszott a golyója. Persze nem akart bemenni, mert hogy majd reggel, meg most ne ébresszük fel az apjáékat, de a sarkamra álltam, telefonáltam, és 10 perc múlva már indultunk is. Diagnózis: kötőhártya gyulladás (nem pedig könnycsatorna elzáródás, amit Dr Beer Antal az internet segítségével megállapított :) )
Reggelre az Orsi szeme is elkezdett váladékozni, folyton piszkálta, na és újra előjött a köhögés-orrfolyás. Úgyhogy fél hétkor újra útra keltünk a szemészet ügyeletre, csak most a paciens az Orsi volt. Volt 9, mire ágyba tudtuk tenni, addigra már nagyon nyűgös volt, folyt az orra, állandóan a szemét dörzsölte... Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megint nem megy oviba. A szemcseppet egyébként is 4x kellene neki csöpögtetni, amit az oviban nem tennének meg, de így, hogy még beteg is.... meleg volt a kis teste, bár még hőemelkedést sem mutatott a lázmérő.
Már vagy ezerszer leírtam ebben a blogban is, de valami hihetetlen szar érzés, hogy beteg a gyerekem, és egyszerűen nem tehetem meg, hogy itthon maradok vele, vagy legalább az orvoshoz én viszem el. Pont akkor nem vagyok mellette, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám. Azt sem tudom, hogy Anti bá hogy fogja neki a szemcseppet beadni, mert már este is nagy hiszti volt miatta, de muszáj. És hát Anti bá nagyon könnyen feladja, az orrcseppet is, amit naponta 5x kellett volna adni neki, volt, hogy egyszer sem adta be, mert hogy Orsi nem hagyta. Pedig nekünk simán lefeküdt és okosan még a fejét is hátradöntötte. És különben is, mi az, hogy nem hagyja?! A beteg gyereknek be kell adni az orvosságot, szemcseppet, orrcseppet, stb. Persze nem egyszerű, nem tudom, én hogy oldanám meg, de valahogy csak megoldanám, mert muszáj! Hiszen mi vagyunk a felnőttek, és ebben nem szabad engedni neki.
Most Anti is beteg már, nem csak a szeme, hanem ami nekem is szokott lenni - orrfolyás, torokfájás, fejfájás, rossz közérzet... Sajnálom, tényleg, a szeme is tök csúnya. De valahogy velem senki sem törődött, amikor több, mint egy hónapig beteg voltam, pedig igazán jól esett volna, hogyha legalább egy hétvégi napon azt mondja, hogy pihenjek végre, majd ő mindent megcsinál. De nem. Na mindegy.
Lényeg, hogy Orsi újra beteg, újra itthon marad, újra apóssal, és én újra kurva szarul érzem magam.
