Orsi legújabb beszólásai

Tegnap vásárolni voltunk Orsival a Müllerben. Jöttünk-mentünk, amikor is felfedezett babajátékokat, tudjátok, azokat a csörgő, plüssös, tükrös, puha labdákat. Azonnal leült eléjük, elkezdte nézegetni, simogatni, puszilgatni őket. Aztán egyszer csak rám néz, és azt mondja: "Nagyon édesek!" Azt hittem, megszakadok a nevetéstől. Aztán sikerült még rátennie egy lapáttal: Miután már 10 perce nézegette ezeket a cuccokat, mondtam neki, hogy "Gyere, menjünk, ki kell fizetni, amit vettünk" - persze vagy 15x el kellet mondani, de még akkor sem mozdult. Viszont már unhatta a zaklatásomat, mert odafordult hozzám, és közölte: "Menj nyugodtan, anya!"
Végre rájöttünk arra is, hogy honnan van a "szerintem"-ezés. Mert hogy mostanában mindenre ezt mondja: "Szerintem meleg a kakaó", "Szerintem megyünk játszani", stb. Egyébként haláli :) Nos, tegnap ment a Micimackó, és abban halljuk, hogy Mackó szerintemezik. Szóval megvan a forrás. Mert hogy újabban Orsi rákattant a mesenézésre. Szinte egész nap be van kapcsolva a tv, és mennek a Disney mesék. Illetve hát 3: Hófehérke, 101 Kiskutya és a Micimackó (és folytatásai). Egyrészt bűntudatom van, hogy a gyerek egész nap ott ül a tv előtt, másrészt pedig jó érzés, hogy van időm levegőt venni, házimunkát megcsinálni, esetleg gépezni úgy, hogy közben nem nyaggat folyamatosan. És hát azzal nyugtatom magam, hogy másfél hét múlva kezdődik a bölcsi-ovi, szóval akkortól már nem lesz tévézés.

Vigyázni kell, mit mondunk

Újabban az Orsi gyakran csinálja azt, hogy lefekszik a hasára (néha a párnát is berakja maga alá), a kezeit a nunája tájékára helyezi, majd elkezd mozogni, mint ahogy a papáék fiú kutyája toszta a kabátot, amikor kanos volt, csak lassabban. Szóval tisztára, mintha - tudom, hülyén hangzik, de - önkielégítene. Bár nem tudom, hogy így peluson keresztül érezhet-e valamit, és azért csinálja, vagy csak úgy... Na mindegy, nem is ez a lényeg. Amikor utoljára ezt csinálta, odaszóltam neki: "Mi van Orsi, masztizol?" Mire ő elkezdte ismételgetni: "Orsi masztizik, Orsi masztizik". Remélem azért társaságban ez nem fog eszébe jutni :)

Orsi dolgok

Hihetelen, hogy nemrég soroltam fel azokat a szavakat, amiket Orsi mond, és most meg már egész mondatokban beszél! Leginkább kommentálja, hogy mi történik ("Anya pucol krumplit", "Orsika kapaszkodik", Orsika épít magasat", "Orsika kidob morzsát", "Orsi virslit eszik"), vagy pedig felszólít minket bizonyos dolgokra ("Apa! Lecsap zümit - és hozza is a légycsapót", "Anya! Pisi! - vagyis pisilnie kell", "Apa! Felveszi macit"). Vagy, ami a legjobb, egyszerűen kijelenti, hogy "Anya béna". Próbálom tanítani arra, hogy "Anya diplomás béna", de még nem igazán jártam sikerrel :)
Aztán mondókákat is mond: "Hinta-palinta, hintázik az Orsika"; "Bú, bú, bú, Boci szomorú", "Kés ,villa, olló Orsika kezébe nem való", vagy én elkezdem mondani a Digi-Dagi-Daganat címűt, és ő a sorok végén levő szót kiabálja mindig bele. Hihetetlenül édes egyébként, ahogy beszél, ráadásul folyamatosan jár a szája :)
Tegnap újra használtuk a nagymedencét. De most sikerült rávenni, hogy vegye fel az új karúszóját, amit eddig nem lehetett ráimádkozni. Persze most is zsarolni kellett (Csak akkor mehetsz be a nagymedencébe, ha felveszed a halacskásat), de amint beért a vízbe, rögtön megértette, hogy mire jó. Nagyon tetszett neki, ahogy lebegett a vízen, köztem és apa között lavírozva. Még az is tetszik neki, ha véletlenül kicsit elmerül :) Akkorákat tud kacagni!
Múlt héten benéztünk a leendő minicsoportunkba is, Görcsönyben van, az ovi része. Találkoztunk a gondozó nénivel, nagyon aranyos, kis fiatal bige, de elég szimpi. És a többi ovónéni is aranyos elsőre. Orsi teljesen meglepett, mert az első 5 perc után, amit a nyakamban töltött, leszállt, és elkezdett játszani. A nagyobb gyerekek persze körülülték, de nem nagyon zavarta. Aztán kb. 10 perc után határozottan felkelt, és kiment az ajtón, közölve, hogy "Anya! Gyere" és akkor menni kellett. A gondozók teljesen el voltak ájulva, hogy milyen szépen beszél már a gyerek, némely három évest is lekőröz, anyai szívem pedig büszkén dobogott eközben. Nagyon örültek annak is, hogy végre egy igazi kislány érkezik közéjük. Mondjuk nem tudom, egy-két hónap után is ugyanígy gondolják-e majd :) Amikor az Orsit mindig itatni kell majd, meg etetni, mert ő nem hajlandó egyedül, bár tud, illetve amikor lépten-nyomon a nyakukban lesz és azért hisztizik, hogy játszanak :)

Drága nagyszülei egészen pontosan május 23-án látták utoljára az unokájukat. És még csak nem is érdeklődtek utána. Jó, persze én nem venném fel a telefont (az is igaz,mondjuk hogy anyám utolsó hívása után, amiről be is számoltam, egyszer sem kerestek), de Antival tudnának beszélni. De nem akarnak. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindenkinek előadják: Én eltiltom őket az unokájuktól. Ennyire ismerem már őket.

Ó fákk :)

Ez az Orsi legújabb szava. Nem érti senki? És ha így írom: Oh, fuck? :) Nem is tudom, hogy ez vicces-e, vagy ciki. Persze nem tudja, mit jelent, és ha idegenek előtt mondja, akkor sem érti valószínüleg senki, na de mégis. Nagyon régóta van ez nálunk, hogy két dolgot mondunk csúnyát az Antival, az "oh, fuck" és a "basszus". Persze a kisasszony mind a kettőt nagyon hamar megtanulta. Mit lehet erre mondani? Még mindig jobb, mintha egyébb b-betűs, meg k-betűs, meg f-betűs szavakat mondana.
Na de hogy ne csak a csúnya szavakat írjam le, amiket tud, megpróbálom összegyűjteni azokat a szavakat, amiket már mond a Törpi: anya, apa, mama, papa (és ezeknek minden elképzelhető változata), Peti, Gréti, Erika, Móni, Ági néni, Jocó, Noémi, Marika, Béla, Adél, Dugó, néni, bácsi, kutyus, cica, cini (egér), kígyó, kukac, nyuszi, maci, pingi (pingvin), katica, bogár, pók, szunyog, hangya, zsiráf, hápi (kacsa), csiga, mókus, halacska, tigris, fáncsi (elefánt), zümi (repülő bogarak), Micimackó, Zsebibaba, Füles, Cuncimókus :) , törpi (hupikék törpikék figurák), asztal, szék, tányér, pohár, kés, villa, kanál, hami (ennivaló), inni, szomjas, vaj, kokó (kakaó), kenyér, sajt, Bocisajtkrém (igen!!!), golyó (Kölesgolyó), alma, banán, csoki, joghurt, krumpli, csúszik, tapad, kapasz (kapaszkodik), koszos (ezt mondja a legtöbbször!), morzsa, autó, busz, hinta, csúszda, tv, homok, homokoz, séta, fut, feje, haja, szeme, orra, füle, szája, ujj, keze, lába, poci, nuna, kuki, tente (alvás), párna, takar (takaró), ceruz (ceruza), papír, piros, kék, zöld, sárga, barna, lila, csíkos, fincsi, rossz, hideg, meleg, egy, kettő, nyolc, tíz (ezeket csak mondja, pontosan azért még nem tudja mennyi a nyolc), nem, nincs, másikat, kicsi-pici, itt is, ez is, fésű... Biztos ki is hagytam párat, hirtelen ezek jutottak az eszembe. Ja, és a kedvencem: ORSI SZERET ANYÁT! Teljes elolvadás van ilyenkor :)
Ma nagyon büszke voltam az Orsira. Takarítottunk, ami azzal kezdődik, hogy a nagyszobában felpakolunk az ágyra egy csomó dolgot: labdák, nyuszimobil, kis babakocsi, egyéb nagyobb méretű játékok. Ezután felporszívózok a lakásban, felmosok, majd beülünk a végén az Orsi szobájába játszani. Ma is így volt. Amikor felszáradt a padló,mondtam az Orsinak, hogy menjük ki, anya pucol neked körtét. Ki is mentünk, ő bevonult a nagyszobába, én a konyhába. Hallom ám, hogy nagy nyögések, zajok vannak. Benézek, és az én büszkeségem teljesen egyedül és magától, anélkül, hogy kértem volna, lepakolt mindent az ágyról, és nem csak le, hanem mindent a helyére!!! Olyan büszkeség töltötte el a szívem!!!! Az én okos nagy lányom!!!

Miközben ezt írtam, csörgött a telefon. Anyám volt. Gyomrom görcsbe rándult, agyam elkezdett pörögni. Vegyem fel? Ne vegyem fel? Nem veszem fel! Nem is vettem. Persze közben eszembe jutott, hogy mi van, ha a Petivel van valami megint. Ezért miután abbahagyta a csörgetést, felhívtam a Petit. Jól van, nem miatta hívott anyám. De mondja a Peti, hogy tegnap anyu bement hozzá, és megkérdezte, hogy tudja-e, hogy mi történt köztünk. Mondja a Peti, hogy igen. Erre anyám: Nem tudom, milyen verzióban hallottad (HAHHHH!). De én már nem fogok senkitől bocsánatot kérni, elegem van abból, hogy mindig én kérek bocsánatot (és megint csak: HAHHHHH! - bőven elég hozzá az egyik kezem, ha össze akarom számolni, hányszor kért bocsánatot! Sőt, igazából kampókéz is lehetnék, ha már itt tartunk!).
Persze eldöntöttem, hogy nem foglalkozom vele többet, de már látom, hogy ma egész nap megint ezen fogok agyalni.

Gyereknap

Kicsit megkésve bár, de beszámolok a gyereknapról is.
Szóval szombaton átmentünk Görcsönybe, egész jó idő volt, így meg tudták rendezni szabadtéren a programokat. Odaértünk, és találkoztunk ismerősökkel rögtön, aki mondta, hogy mindenhol lehet ajándékot kapni. Horgászhatnak a gyerekek (tudjátok, fa halak kicsi gumi medencében), dobhatnak kosárba, és lesz a motorverseny is - erre persze már előre felkészültünk, vittünk magunkkal a nyuszimobilt.
El is mentünk Orsival horgászni (persze én horgásztam), aztán válogathatott egy kosárnyi kis játékból - na jó, leginkább Kinder tojásos cuccok voltak. Kibányásztunk egy kis kukából kinéző zöld szörnyfigurát, ez lett a nyereményünk. Mivel az elejétől kezdve Kukabúvárként definiálom a szerzeményt, Orsi is nevén nevezi: Kukabuka. Dobtunk kosárba is labdát, itt a nyeremény Pufi kukac volt, na innen kellett a gyereket jól irányzott, elterelő hadművelettel továbbterelni. Tudni kell ugyanis, hogy Pufiból 1 zacskót simán be tudna vágni (ha engednénk). Aztán jött a motorverseny. Elindultunk mi is, aztán lányom felállt a nyusziról, és behúzta a célba. Nem baj, a "jogosítványt" így is megkaptuk. Meg az ajándékokat: labdát, napszemüveget, dudát. Nem tehetek róla, de valami különös vonzódás köt az ingyen ajándékokhoz, termékmintákhoz, kuponokhoz. El lehet ítélni, Antit is megbolondítom vele, hogy mindig kóstolunk meg végighallgatom a Tescoban az Always-es nénit egy-két ingyen betétmintáért, és a Reader's Digesttől is mindig csak az ingyen könyveket fogadom el.... de hát ez vagyok én. Ja, és aki nem tudná még: táskák, rúzsok, körömlakkok, fogkrémek, tusfürdők, Maggi alapok és teák - ezekből mindig legalább háromszor annyi van, mint amennyi tényleg kellene :)
Na de visszatérve a gyereknaphoz: volt ingyen pogácsa, üditő, csoki és fagyi is (hurrá!!!). Na jó, ezt tényleg a gyereknek adtam. Na nem mintha a dudát megtartottam volna :) A kutyás bemutatót tátott szájjal bámulta egyetlen gyermekem, és mivel az egész parádé alatt szólt a zene, néha-néha megállt táncizni egy kicsit. Apa is velünk volt, bőszen kattintgatott közben. Aztán hazamentünk, mert férjuramnak dolgoznia kellett menni, de nagyon jól éreztük magunkat.
Más, de most eszembe jutott: lányom teljes magabiztossággal és mindig a megfelelő helyzetben használja a "basszus" szót. Lehet nem kéne folyton ezt mondogatnom?