Guinness Rekord

Hát kérem szépen, elmondhatom magamról, hogy "Guinness Rekorder hastáncosnő" vagyok :) Tegnap este a Széchenyi téren volt az "egy időben legtöbben hastáncolók" rekordkísérelete, ahol is több, mint 800 ember táncolt egyszerre. Nagyszerű élmény volt, örülök, hogy végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk mi is. Igaz, csak négyen voltunk, ebből hárman álltunk fel a lépcsőre, hogy látsszunk is, de így is izgalmas volt. Azon gondolkodom, lassan ideje lenne megírni a hastáncos önéletrajzomat is, mert lassan elfelejtem, hogy hol is léptem eddig fel, olyan szépen szaporodik a lista.

Sok nő egy helyen...

Tegnap, mint minden szerdán, táncóránk volt, és valahogy rossz érzésekkel jöttem el. Nem történt igazán semmi különös, csak előjöttek belőlem bizonyos érzések.
Csoportunk tavaly ősszel alakult meg. Van egy vezetőnk, Nazmiye, ő írja és tanítja a koreográfiákat, illetve vezeti a gyakorlást és szervezi a fellépéseket, rajta kívül vagyunk még hatan. Az elején még elég flottul mentek a dolgok, bár az igaz, hogy nincs közöttünk valami nagy összetartás, nem kötődünk egymáshoz, nem lettünk barátok. Aztán Nazmiye terhes lett, sajnos veszélyeztetett, ezért nem tud eljárni az órákra. És itt kezdődtek a gondok. Legalább is szerintem, lehet, a többiek ezt máshogy látják. Először is, az órai gyakorlásnak sok értelmét nem látom. Szétesünk vezető nélkül. Nagyon ritka, hogy valaki kiálljon, és kívülről nézze a csapatot, pedig annak lenne értelme. Hiszen mind a hat embert nem lehet nézni a tükörből úgy, hogy közbe még te is táncolsz. Meg persze nem mindenki fogadja jól a kritikát sem, hiába jó szándékú. Meg olyan is volt, hogy megbeszéltünk valamit, aztán következő órán már nem úgy csinálta szinte senki. Az is ritka, hogy mindenki ott legyen a próbán. Jó, most nyár van, nyilván nyaral mindenki, mi is megyünk, volt, hogy én is hiányoztam, de nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy mindenki ott volt. Volt már olyan is, hogy összesen hárman jelentünk meg! Nem tudom, ez Nazmiyével nem hiszem, hogy előfordulhatna. Most meg egy-két ember felvetette a nyári szünet ötletét. DE MI A FRANCNAK??? Nyilván ha nyaral, nem jön be az órára, ez teljesen rendben van. De heti egy óráról beszélünk, könyörgöm!!! Ha valaki szereti ezt csinálni, akkor ennyit nem tud rááldozni? Én ezt nem értem. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha véletlenül adódik egy fellépés hirtelen. Akkor gyakorlás nélkül odamegyünk? És mi lesz a teremmel? Közöljük, hogy most egy hónapig nem jönnénk, de tartsák meg feltétlenül ezt az időpontot ám! Nevetséges.
És hát amit az utolsó fellépésen egyesek műveltek... Maga a fellépés jól sikerült, nem azzal volt a baj. Mondjuk én már azt nem értettem, hogy miért kell két részletben táncolnunk, na de mindegy, ha így lett leszervezve, legyen. Nazmiye küldte az utasításokat, első rész három szám, második rész is három, amiből az utolsó a teljes improvizáció. Ekkor szoktunk a közönség soraiból behívni embereket, vagy ha nem jönnek, csak úgy magunkban táncolni. Erre az egyik csajszi közli, hogy ő nem akarja az imprót, mert nem tudta, hogy lesz, nem készült fel rá, és akkor ő ki fog állni. Csak néztem. Ezt hogy gondolja? Csak úgy levonul? Szép lett volna. Na, akkor szavazzunk, hogy legyen-e impro, vagy ne. Először úgy jött ki, hogy ne. A szavazás végén azért megjegyeztem, hogy marha hülyén fogja kivenni magát, hogy átöltözünk, felvonulunk, és letáncolunk 2 (!) számot. Akkor egybe kellett volna az egészet letáncolni. Nem is értem, minek szedték két részbe. A vége az lett, hogy mégis impróztunk. Volt, aki azt mondta, hogy akkor ne hívjunk be embereket, a vége az lett, hogy aki akart, az kiment a közönséghez.
Amikor mentünk átöltözni, jött a "letámadás" újra. Azért újra, mert a komlói fellépés után is ugyanez volt. Az egyik koreónál én és G. állunk elől párban, a másik négy lány kettesével két oldalt, kicsit hátrébb. És a két párból az egyik állandóan azzal jön, hogy ők mindig teljesen leszorulnak a szinpadról, mert hogy az elől állók (azaz mi) nem figyelünk rájuk, meg egymás nyakán táncolnak... Nem tagadom, van benne némi igazság. Most én is észrevettem, hogy el vagyunk csúszva és túl távol állunk egymástól G-vel, próbáltam is korrigálni, de nem sikerült, mert G. nem ment arrébb. Nem azzal van a baj, hogy szólnak, hisz az a normális. Csak a letámadó hangnem. Meg hogy MINDIG - ez az egy koreó van, ahol mi állunk elől, szóval enyhe túlzásba esnek. Persze most már G. is magába fordult, azt mondta, hogy ő többet nem áll előre, menjünk hátra. Úgyhogy lehet, hogy most hátra állunk, de akkor ezek az emberek fognak előre állni, az biztos, és meglátjuk, hogy ők hogyan muzsikálnak. Gyakorolni kellene inkább, hogy ez a probléma ne álljon elő újra, de hát a fentebb vázolt dolgok miatt ez nem igazán lehetséges.
Ezzel a fellépéssel kapcsolatban a másik probléma pedig a szervezés kérdése volt. A szervező lányzó kicsit magára vette, hogy Nazmiye akarja a szervezést teljes mértékben lebonyolítani. Mert hogy ő már elintézett dolgokat, szinte teljesen lebeszélt mindent, amikor úgymond "képbe került" Nazmiye általam. Mert én kérdeztem tőle, hogy a szervezés, esetleges pénzes fellépések lebonyolítása hogyan történik (bár tulajdonképpen csak továbbítottam egy kérdést), mire Nazmiye határozottan közölte, hogy mindent csakis rajta keresztül. És most ez úgymond visszavette a lendületet szervezés terén a lányoknál. Aki ezt szervezte, ő is azt mondta, hogy ő így nem szervezkedik többet. És ezt megint nem értem igazán. Lényegében ez Nazmiye csapata, ő szervezte, ő a vezető. Ismerjük őt (nem csak én, a többi lány is), tudjuk, milyen határozott, vezető típus, nem értem, min lepődtek meg. Mondjuk nekem eszembe se jutott volna nélküle szervezkedni, amikor szóltak Ócsárdról, hogy jönnénk-e fellépni, azon nyomban tovább irányítottam a szervezőt Nazmiyéhez. És most ez az egész úgy jött ki, hogy ő a hétvégi fellépésről nem is tudott volna, ha én nem teszem fel a kérdést, és szerintem a múltkori, komlói sem lett felé letisztázva rendesen. És nem azért, de lehet, hogy ez a fellépés pénzes is lehetett volna, ha Nazmiye szervezi. Mert most ingyen voltunk. Jó, nem ebből gazdagszunk meg, de azért jól jön az a pár ezer forint néha. Úgy lett leszervezve, hogy ez egy ingyenes, bemutatkozó fellépés, hátha hoz később pénzeset. Csak a végén odajött hozzánk a szervező nőszemély, gratulált, és meghívott minket egy tányér paprikás krumplira, mert: "nálunk ez így szokás, ha valaki nem kér a fellépésért pénzt'. Tényleg, nem az a pár ezer forint, de kicsit a szervezéssel itt gondok voltak.
Szóval tánc ügyben is kicsit negatív vagyok most. Bár ez nem teljesen igaz, hiszen ezek kapcsán végre rászántam magam, hogy írok saját koreográfiákat, és sokkal nagyobb erőbedobással fogom gyakorolni itthon a csapatkoreókat is, hogy legalább magamra ne haragudjak, hogy nem teszek meg mindent.

fellépés Komlón

Tegnap hastánc fellépésünk volt Komlón. Volt egy kis dilemma a csoportban, hogy menjünk-e vagy sem, mivel az eredetileg szabadtéri fellépésnek indult dolog szervezési problémák miatt elmaradt. Persze nem a mi hibánk volt. Le volt beszélve, hogy fellépünk a bányásznapon, pénzt nem kapunk érte, de hátha lesz valaki, aki hívna minket máshová. Erre kedden nézi Erika a műsor hirdetését (ő komlói), és meglepődve fedezi fel, hogy mi nem vagyunk a fellépők listáján. Felhívtuk őket, hogy ugyanmá' most mi van?! 'Jé, nekünk nem szólt senki, hogy a nem férünk bele a műsoridőbe?' Hihetetlen, milyen paraszt emberek vannak! Odamegyünk nekik ingyen és bérmentve, még a benzinpénzt sem kérjük el, és még csak nem is szólnak! Néztek volna furán (meg mi is), ha beállítunk, hogy 'Hellomí! Hol tudunk átöltözni?'

Lényeg a lényeg, hogy Erika meg már bebolondított jónéhány embert (nem csak ő, Gabi is szólt ismerősöknek, úgy volt hogy az én barátosném is eljön, aki végül mégsem talált oda), így úgy döntöttünk, elmegyünk, lesz ami lesz. Erika lefoglalta a termet ott, ahol ő tanít, csak attól tartottunk kicsit, hogy kevesen lesznek. Aztán nem is voltak olyan kevesen (legalább is a terem méretéhez képest), és nagy sikerünk is volt, az eddigi legnagyobb. Jól is éreztük magunkat, a közönségnek is tetszett, és még vissza is tapsoltak minket, úgyhogy a félimpró számunkat a végén még egyszer el kellett táncolni :) Persze azért nagyon nem kell ettől elszállni, meg messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ezek ismerősök, kezdő hastáncosok voltak, de azért mégis jól esett a kicsi szivünknek :)
Persze azért hozzátartozik az egészhez, hogy az itthoni nagy készülődés során sikerült a szemöldök csipesszel (!) belecsípnek a felső ajkamba. Ne, ne kérdezzétek ezt hogy kiviteleztem, én sem értem, de még mindig fáj. Egyet mondhatok: This is me.

Egyébként ez lennék én csinos hastáncos szerkóban.

Két nap múlva államvizsgázok angolból (egyrészt jupppiiii, másrészt jajjjjj). Alapvetően nem nagy szám, hiszen csak össze kell foglalni, hogy miről írtam a szakdolit, és az előre feltett 4 kérdésre válaszolni. Csakhogy kb. 2 éve nem beszéltem túl sokat angolul, na és hogy mikor vizsgáztam utoljára... Úgy terveztem, hogy vasárnap elmegyünk Orsival az állatkertbe, de talán lassan neki kellene állni tanulni, úgyhogy ez most elnapolódik 2 hetet. Ma azért átmegyünk Görcsönybe, ahol lesznek gyereknapi műsorok, bár az idő egy nagy fos, esik az eső, dörgött-villámlott, de így is meg lesz tartva, csak nem kinn, hanem a tornateremben. Remélem élvezni fogja a kis törpi. Lesz motorverseny is (amire mi a nyuszimobillal nevezünk), aztán meglátjuk, hajlandó-e ő is nyeregbe szállni :)