Teljes kilátástalanság

Az utolsókat rúgjuk anyagilag. Tényleg. Több, mint 200.000 Ft-ot kifizetünk hitelekre egy hónapban, és ma, amikor a gázszámlát néztük teljesen nyilvánvaló lett, hogy nem tudjuk kifizetni a jövő hónaptól azt az összeget, ami ahhoz kellene, hogy ne legyen százezres elszámolónk februárban. Ebben a hónapban még ki kellene fizetnünk a 36.000 Ft-os kocsirészletet, és összesen van 22.000 Ft-unk. Jövő hónapban már nem kapom a GYES-t sem, ami még mínusz 26.000 Ft-ot jelent.
Utálok így élni! Utálom, hogy elmentünk megünnepelni a házassági évfordulónkat egy vacsival, és most csak az van a fejemben, hogy ha hallgatok magamra és nem megyünk, akkor most lenne még kb 8000 Ft-unk. Utálom, hogy a gyerekemet használt ruhába öltöztetem. Utálom, hogy nincs mit felhúzzak, mert alig van ruhám (konkrétan nadrágom nincs is, már az egyetlen itthoni melegítőgatyám is szakad szét). Utálom, hogy a hastánchoz szükséges legyezőfátyolra sincs pénzem. Utálom, hogy nem tudom, miből veszek Karácsonyi ajándékot. És legjobban azt utálom, hogy az Anti dacosan és flegmán kijelenti, hogy mit KELLENE csinálni, de közben nem tesz semmit, pedig ő hozott ilyen helyzetbe minket.

Iwiw

Le lettem cseszerintve. Anti által. Ebéd közben megjegyezte, hogy mindig azt mondja az anyjáéknak, hogy ne kérdezgessenek állandóan, hogy hogy vagyok meg az Orsi hogy van, erre kiírom az iwire, hogy ügyeleten voltunk, meg ilyenek (akik ezt a blogot olvassák, azok pontosan tudják, hogy mit írtam ki, nem volt benne semmi olyan info, amit apósék ne tudtak volna, talán csak az, hogy szarul érzem magam az egész helyzet miatt, de ezt meg nem velük fogom megosztani). És hogy a Totó meg a Csöre (anyós testvére meg felesége) kérdezték hogy mi van az Orsival, mert olvasták az iwiwen, hogy beteg... És az Anti kifakadt, hogy ő két irányból kapja a dolgokat, mert egyrészt én panaszkodom neki, hogy anyósék (főleg persze após) így meg úgy, ő meg most onnan visszakapja az egészet. És hogy minek irogatok ki mindent az iwiwre, hagyjam ezt abba, vagy csináljak egy olyan profilt, ahol csak azok vannak, akikkel tényleg tudatni akarok dolgokat. Valahol megértem őt is, DE: 1. most már jó, hogy nem az iwiwemet is másokhoz mérten fogom használni! Megjegyzem kitöröltem a Csörééket az ismerősök közül, így nem látják a hozzászólásaimat. 2. Jó, hogy rohadtul idegesít, amikor már két hónapja nem alszunk, mert minden egyes éjszaka Orsi kétszer, háromszor felkel, és após MINDEN EGYES REGGEL megkérdezi, hogy aludt Orsika!!! Főleg úgy, hogy néha hozzáteszi: "Hallottam megint felkelt éjjel az Orsika" Mert hogy azért felhallatszanak dolgok. Aztán minden egyes munkainterjú után megkérdezte: "Na, sikerült?" Nem tudom, hol él, azt hiszi, hogy rögtön közlik, ha felvesznek valahova?!?! Ja, és amikor elkezdtem dolgozni, első nap megkérdezte: "Na, milyen volt az első nap?" Második nap megkérdezte: "Na, milyen volt a második nap?" Remélem még 5 hónap múlva is minden egyes nap meg fogja kérdezni!! Fú, most megint annyira felhúztam magam!!! És ezt csak néhány dolog. Após egyre inkább elviselhetetlen számomra. Nem tagadva a tényt, hogy iszonyat nagy segítség, hogy Orsira ennyit vigyáznak, már lassan eljutok odáig, hogy megbánom, hogy összeköltöztünk velük. Tudom, hogy mindent csak jóindulatból, szeretetből csinálnak, de hát mint tudjuk: "The road to hell is paved with good intention."
És persze már ezerszer megfogadtam, hogy nem fogok az Antinak panaszkodni rájuk, de hát csak nem tudom megállni. Persze most azért majd változik a helyzet, hiszen eddig másfél évig Orsival és apóssal hármasban voltunk egész nap (persze nem egész nap, de direktbe, naponta többször kaptam a hülyeségeit), most, hogy elkezdtem dolgozni, szinte nem is leszek velük négyszemközt. Amit nem is bánok. És hát megpróbálom az idegesítő dolgokat inkább ide leírni, mint hogy az Antit terheljem vele. Mert mondom, őt is meg tudom érteni.

Nyaralás

Pénteken jöttünk meg a nyaralásból, ami szerintem nagyon jó volt. Igazi családos, csak mi hárman. Egy szépséghibája volt csak, az időjárás, na de mindent csak szép sorban.

Szóval augusztus 1-től 8-ig foglaltam szállást Siófokon (vasárnaptól vasárnapig). 7000Ft volt hármunkra, szóval egész jó áron találtam, bár a Bazárban volt, így semmit nem tudtunk róla, csak amit a mammer a telefonban elmondott: Amerikai konyhás nappali, teljesen felszerelt konyha, 2 szoba, fürdő, Wc, kocsibeálló, terasz. Jól hangzik, nem? Csak azt felejtették el leírni, hogy a takarítás nem jellemző. Odaértünk, és tiszta retro volt az egész, ami önmagában még nem is lenne baj. A bútorok, elrendezés old-style, de ez nem zavart volna. Hanem! Tiszta dzsuva volt minden, még az asztalon is morzsa volt! Szóval takarítással kezdtük. A teljesen felszerelt konyhába pedig nem voltak egyforma evőeszközök meg edények, látszott, hogy mindent odabaszkodtak, ami nekik már nem kellett - az edények alján állt az ezeréves odaégett zsírréteg, a késre még rá volt írva, hogy CCCP. Gáztűzhely volt, amihez nem volt semmiféle tűzcsiholó eszköz.
A második meglepetés akkor ért minket, amikor este a szomszédok elkezdtek mocorogni. Ugyanis a házrészünk egybe volt építve egy nagyobbal. Valamikor a kettő egy ház lehetett, mert felfedeztünk egy boltíves, semmire sem használható, bepolcozott "szekrényt", amiről kiderült, hogy egy boltíves bejáró volt a másik részhez, csak "befalazták". Na mármost, a befalazást valószínűleg ultravékony gipszkartonnal tették meg, aminek következtében minden, de minden áthallatszott: pakolás, WC lehúzás, mosogatás, fingás, és még amit el lehet képzelni. Az első szomszédok viszonylag hamar lecsöndesedtek, mert ott is volt két kis gyerek, de 2 napra rá jött egy ukrán bagázs, 2 felnőtt és 4 kamasz. Nos, ők nap közben nem sok vizet zavartak, egyáltalán nem voltak otthon, viszont este olyan 11 felé értek mindig haza, nagy hangzavarral. Illetve ez nem is igaz, nem ők voltak hangosak, mert nem kiabáltak, viszont csapkodták az ajtókat, bútorokat huzogattak (?), pakolásztak, és mindezt teljesen tisztán lehetett hallani. Szerencsére Orsi az első éjszakát leszámítva úgy aludt, mint akit fejbevertek (ezt szerencsére az apjától örökölte), de én nem tudtam. A harmadik éjszaka hajnali fél egykor kipattantam az ágyból, felöltöztem és átdzsasztáztam hozzájuk: "Hello. We have a little baby!!! And you are SO loud! Could you be...?" És használt! Na nem némultak el, de lényegesen csökkent a zajszint. És az Anti azt mondta, büszke rám, mert azt hitte, megint csak magamban fogok dühöngeni, és igencsak megleptem azzal, hogy átmentem.
Ezt és az időjárást leszámítva feledhetetlen volt az együtt töltött idő. Fürödni sajnos nem sokat tudtunk, csak hétfő délután, kedd délelőtt és szerda délután, mert elég fostalicska idő volt. De az Orsi tiszta vizipók! Nagyon élvezte a Balatont, és "úszni" kellett vele! Ráfektettük a kezünkre, és ő a lábával kapálózott. Haláli volt! A parton pedig megtanult németül is: miután körülbelül az ötödik kukoricaárus is elhaladt, lányunk megszólalt: "Meis, bitte!" Majd, hogy fokozza: "Tessék meis bittét enni!"
Szerdán délelőtt úgy határoztunk, hogy elmegyünk a veszprémi állatkertbe. Nagyon jó döntés volt, Orsinak nagyon tetszett. Főleg az elején volt még nagyon aktív, nagyokat sikongatott egy-két állat láttán. Aztán persze kicsit lohadt a lelkesedése, meg vinni is sokat kellett kézben, de ez nem is csoda, hiszen összesen négy órát töltöttünk ott.
Amit még nagyon élvezett az Orsi, az az volt, hogy végre az apjával lehetett. Folyton kereste a társaságát, és az Anti is nagyon jól vette az akadályt. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Orsi nagyon kiegyensúlyozott, apja szerint "happygolyó" volt, minimálisat hisztizett csak. Szerintem nagyon egymásra hangolódtak, végre az Anti is élvezte, hogy hárman vagyunk. Az Orsi meg rákapott arra, hogy ha nem találta az Antit, mert mondjuk WC-n volt, akkor elkezdett kiabálni neki: "Apa!" és ha nem kapott választ: "Anti". Mondjuk ez nem annyira tetszett apának :)
Elkezdtük azt is, hogy együtt, hármasban eszünk. Eddig mindig megetettük az Orsit, majd lefektettük, de mivel már egész ügyesen kanalazik egyedül, ezért vele ettünk mi is.
Ja, és még egy dolog: a 101 kiskutyát kb. 20x láttuk, Orsi mindig azt akarta nézni.
Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat, csak a rossz idő miatt másfél nappal előbb hazajöttünk. De így legalább ez a másfél nap nem rontja el az előző 5 nap emlékét.

Strandolás

Tegnap elmentünk családostul strandolni: Orsi, Anti, após, anyós és én. Persze megint furán indult az Anti részéről az egész, mert amikor péntek reggel megemlítettem, hogy elmehetnénk, akkor nem igazán ugrott a témára, mert hogy az Orsi még túl kicsi a strandhoz, majd ha szobatiszta lesz.... hát jó. Elkönyveltem, hogy akkor nem megyünk, hanem egész nyáron itthon ülök majd a gyerekkel, leszámítva az egy hetes balatoni nyaralást. Erre délután a városból hív, hogy vett zsemlét, mi kell még a strandoláshoz. (gondolom beszélt az anyjával vagy az apjával, és ők is mondták, hogy jönnének, és így már persze könnyebbnek tűnt a dolog, mert hogy ha nagyszülők ott vannak, mi szinte el is vagyunk felejtve, ők azok, akiken a Törpi lóg - tudom, hogy az Anti szereti az Orsit, de még mindig látja benne az akadályt, nem gondolja, hogy minden mehet úgy is, mintha nem történt volna változás a családban. Mindegy, ezt már a múltkor megbeszéltük, én nem cseszegetem, ő meg igyekszik...)
Szóval felkerekedtünk szombat reggel 8-kor, 9-re már ott is voltunk a strandon Kaposváron. Találtunk jó kis árnyékos helyet, letelepedtünk (szó szerint, annyi cuccunk volt, hogy ha véletlenül bezártak volna minket 3 napra, akkor sem lett volna semmi gond). Aztán megtámadtuk a medencéket. Én Orsival a gyerekmedencében kezdtem. Beleültettük az úszógumijába, és kb. 3-4 percig gyanakodva figyelte, hogy mi történik. Aztán, amikor kimerészkedett, akkor belelendült a pancsiba! Vizicsúszdázott, fröcskölt, arcába kapta a vizet... olyan jó érzés töltötte el a szívemet! Komolyan mondom, ezekért a pillanatokért érdemes élni! És én minden erőmmel azon leszek, hogy a kislányomnak minél több ilyen pillanatot szerezzek. És hogy örökre megmaradjon neki az a képessége, hogy másokkal nem törődve tudja élvezni a pillanatot. Aztán amikor az apucijával a nagy, felnőttes csúszdán csúszott le... hát azt látni kellett volna. Ahogy gyorsultak, úgy nőtt az arcán a vigyor. Amikor az aljára értek, akkor Anti kiemelte a vízből, de persze azért kapott egy jó nagy adagot az arcába. Kicsit meglepődött, de a következő pillanatban már kacagott. Nagyon jó volt nézni.
Persze délután nem akart aludni, hiszen annyi új, érdekes dolog volt, és hát a kiságya sem volt ott. Ezért a végére már egész nyűgös volt, le is vágott egy rendes hisztit, amikor 1 óra fürdés után kivettem a vízből, de tudom, hogy ez a pihenés hiánya miatt volt. Hazafelé nem kellett 5 perc, és már aludt is. Itthon vacsi előtt még hüppögött pár sort, de aztán gyorsan ágyba tettük, és minden rendben volt. Biztos lehet még fokozni, de ez egy tökéletes nap volt.

UI: Igen, kedves barátaim, nyugodtan lehet hozzászólást írni :)