Nyaralás

Pénteken jöttünk meg a nyaralásból, ami szerintem nagyon jó volt. Igazi családos, csak mi hárman. Egy szépséghibája volt csak, az időjárás, na de mindent csak szép sorban.

Szóval augusztus 1-től 8-ig foglaltam szállást Siófokon (vasárnaptól vasárnapig). 7000Ft volt hármunkra, szóval egész jó áron találtam, bár a Bazárban volt, így semmit nem tudtunk róla, csak amit a mammer a telefonban elmondott: Amerikai konyhás nappali, teljesen felszerelt konyha, 2 szoba, fürdő, Wc, kocsibeálló, terasz. Jól hangzik, nem? Csak azt felejtették el leírni, hogy a takarítás nem jellemző. Odaértünk, és tiszta retro volt az egész, ami önmagában még nem is lenne baj. A bútorok, elrendezés old-style, de ez nem zavart volna. Hanem! Tiszta dzsuva volt minden, még az asztalon is morzsa volt! Szóval takarítással kezdtük. A teljesen felszerelt konyhába pedig nem voltak egyforma evőeszközök meg edények, látszott, hogy mindent odabaszkodtak, ami nekik már nem kellett - az edények alján állt az ezeréves odaégett zsírréteg, a késre még rá volt írva, hogy CCCP. Gáztűzhely volt, amihez nem volt semmiféle tűzcsiholó eszköz.
A második meglepetés akkor ért minket, amikor este a szomszédok elkezdtek mocorogni. Ugyanis a házrészünk egybe volt építve egy nagyobbal. Valamikor a kettő egy ház lehetett, mert felfedeztünk egy boltíves, semmire sem használható, bepolcozott "szekrényt", amiről kiderült, hogy egy boltíves bejáró volt a másik részhez, csak "befalazták". Na mármost, a befalazást valószínűleg ultravékony gipszkartonnal tették meg, aminek következtében minden, de minden áthallatszott: pakolás, WC lehúzás, mosogatás, fingás, és még amit el lehet képzelni. Az első szomszédok viszonylag hamar lecsöndesedtek, mert ott is volt két kis gyerek, de 2 napra rá jött egy ukrán bagázs, 2 felnőtt és 4 kamasz. Nos, ők nap közben nem sok vizet zavartak, egyáltalán nem voltak otthon, viszont este olyan 11 felé értek mindig haza, nagy hangzavarral. Illetve ez nem is igaz, nem ők voltak hangosak, mert nem kiabáltak, viszont csapkodták az ajtókat, bútorokat huzogattak (?), pakolásztak, és mindezt teljesen tisztán lehetett hallani. Szerencsére Orsi az első éjszakát leszámítva úgy aludt, mint akit fejbevertek (ezt szerencsére az apjától örökölte), de én nem tudtam. A harmadik éjszaka hajnali fél egykor kipattantam az ágyból, felöltöztem és átdzsasztáztam hozzájuk: "Hello. We have a little baby!!! And you are SO loud! Could you be...?" És használt! Na nem némultak el, de lényegesen csökkent a zajszint. És az Anti azt mondta, büszke rám, mert azt hitte, megint csak magamban fogok dühöngeni, és igencsak megleptem azzal, hogy átmentem.
Ezt és az időjárást leszámítva feledhetetlen volt az együtt töltött idő. Fürödni sajnos nem sokat tudtunk, csak hétfő délután, kedd délelőtt és szerda délután, mert elég fostalicska idő volt. De az Orsi tiszta vizipók! Nagyon élvezte a Balatont, és "úszni" kellett vele! Ráfektettük a kezünkre, és ő a lábával kapálózott. Haláli volt! A parton pedig megtanult németül is: miután körülbelül az ötödik kukoricaárus is elhaladt, lányunk megszólalt: "Meis, bitte!" Majd, hogy fokozza: "Tessék meis bittét enni!"
Szerdán délelőtt úgy határoztunk, hogy elmegyünk a veszprémi állatkertbe. Nagyon jó döntés volt, Orsinak nagyon tetszett. Főleg az elején volt még nagyon aktív, nagyokat sikongatott egy-két állat láttán. Aztán persze kicsit lohadt a lelkesedése, meg vinni is sokat kellett kézben, de ez nem is csoda, hiszen összesen négy órát töltöttünk ott.
Amit még nagyon élvezett az Orsi, az az volt, hogy végre az apjával lehetett. Folyton kereste a társaságát, és az Anti is nagyon jól vette az akadályt. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Orsi nagyon kiegyensúlyozott, apja szerint "happygolyó" volt, minimálisat hisztizett csak. Szerintem nagyon egymásra hangolódtak, végre az Anti is élvezte, hogy hárman vagyunk. Az Orsi meg rákapott arra, hogy ha nem találta az Antit, mert mondjuk WC-n volt, akkor elkezdett kiabálni neki: "Apa!" és ha nem kapott választ: "Anti". Mondjuk ez nem annyira tetszett apának :)
Elkezdtük azt is, hogy együtt, hármasban eszünk. Eddig mindig megetettük az Orsit, majd lefektettük, de mivel már egész ügyesen kanalazik egyedül, ezért vele ettünk mi is.
Ja, és még egy dolog: a 101 kiskutyát kb. 20x láttuk, Orsi mindig azt akarta nézni.
Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat, csak a rossz idő miatt másfél nappal előbb hazajöttünk. De így legalább ez a másfél nap nem rontja el az előző 5 nap emlékét.

Mi történt szombaton?

Lényegében semmi. Anti felvitte Orsit anyámékhoz, és ott is tudta hagyni. Először persze nem volt hajlandó hozzájuk közeledni, amikor el akarták venni az Antitól, akkor körülbelül a feje tetején kötött ki a gyerek, annyira tiltakozott, de aztán hamar megszokta a helyzetet, és előjöttek az emlékek. Tudta, hol kell keresni a játékait, sőt, azt is tudta, mi hiányzik a dobozból. Úgyhogy végül az Anti nyugodt szívvel hagyta ott Törpit.
Amikor hazahozták, mi már nem voltunk itthon. Anti báék fogadták Orsit anyámékkal, akik Anti bá elmondása alapján "teljesen normálisak" voltak. Hát igen, a látszatra mindig is nagyon adtak. Még az olyanokkal is mézesmázosak, akiket ki nem állhatnak, csak aztán a háta mögött kapja a megjegyzéseket.
Úgyhogy Törpi valószínűleg jól érezte magát, bár az esethez hozzá tartozik, hogy szerdán felhívott a mamám (ők anyámékkal laknak, csak az alsó szinten), és elkezdett panaszkodni, hogy alig látta a dédunokáját, mert anyám teljesen kisajátította magának, még azt sem akarta hagyni, hogy az Orsi puszit adjon neki. Meg hogy a szomszéd Klári néni is átjött, hogy megnézze őt, és hozott neki játékokat Amerikából, de anyám egyáltalán nem engedte oda hozzá az Orsit, meg azt mondta, hogy az a gyerek nem játszik "ilyen" játékokkal (mondjuk szerintem kevés játék van, amivel egy gyerek ne játszana el), és csak vágta a pofákat, még a Klári néni is észrevette, és azt mondta, hogy ő soha többet nem jön át, inkább a mama vigye át hozzá az Orsit, ha tudja. De hát ez anyám.

Szombat a nagyszülőknél

Tegnap óta elég rossz hangulatom van. Apám ugyanis felhívta az Antit, hogy fel tudná-e vinni hozzájuk az Orsit szombaton. Mivel azt beszéltük, hogy az Orsit nyilván nem tiltjuk el a nagyszüleitől, ezért beleegyeztünk, hogy ott tölti a szombatot. Csak hát ugye mi aznap megyünk Dunaszekcsőre délután fellépni, ott leszünk este 10-ig, így nekik kell hazahozniuk majd. Nem tudom, mit fognak szólni, ha hazaérve Orsi majd rohan a "mamához", és a nyakába ugrik, őket leszarva. Illetve dehogyisnem tudom.
Persze nem ez miatt aggódom, csak nem szeretném, ha az Orsinak rossz lenne. Persze az Anti nem szívbajos, ha a törpi fél óra-óra alatt nem barátkozik meg velük, hanem csak az apján lóg és elkezd sírni, amikor ő eljönne, akkor simán elhozza tőlük. Egyébként nem is tudom, mit várnak, így két hónap után. Ennyi kellett ugyanis nekik, hogy elkezdjen hiányozni az unokájuk. Csakhogy az Orsinak ez nagyon sok idő, nem tudom, mit fog szólni. Korábban volt, hogy egy hét után felmentünk, és egyszerűen le nem szállt a nyakamból, egyszerűen nem volt hajlandó odamenni anyámhoz. Apuhoz, "Pista papához" még csak-csak, de anyámhoz nem. Persze a gyerekek hihetetlenül őszinték és emellett érzékenyek, megérzi, hogy anyám milyen agresszív meg feszült, jó hogy nem megy ilyen emberhez.
Szóval most eléggé magam alatt vagyok. De majd megkérem a Petit, hogy figyeljen oda, őt többször látta mostanában az Orsi, ma is kijön hozzánk, vele talán jobban ellesz. Meg hát így lesz egy "kémem" is, aki tud majd jelenteni.

Always Ultra, második felvonás

Csak erős idegzetűeknek :)

Ez az egész betétes megoldás teljesen jó és kivitelezhető ötletnek tűnt, egészen ma délelőttig, amikor is Orsi egy hatalmas adag kakát gyártott a nem éppen erre a célra tervezett Always Ultrába. Hát, nem kívánom senkinek a látványt :) Meg az utána következőket :) Először is leoperálni gyerekről a szaros betétet, bugyit és gatyát, aminek következtében az egész gyerek lába szára kakás lett, aztán zuhanyozás a kádban, majd bugyi betétestől egy zacskóba, zacskó a kukába, végül szaros padló felsikálása. Röviden ennyi. Más megoldást kell találnunk.

Orsi és az Always Ultra

Orsin kb. 2 hete csúnya kiütések vannak. Eleinte "csak" a nyaka alatt elől és hátul volt, aztán szép lassan a popsiján is. Illetve nem is annyira a popsiján, mint a keresztcsontja környékén. Voltunk doktornéninél, mondta, hogy ezek melegkiütések, azt is megmondta, hogy mivel kezeljük. A nyaka környékéről szépen el is tűntek, de a feneke egyre rondább lett. Pénteken újra voltunk orvosnál, azt mondta, menjünk el a bőrgyógyászatra. De ez tuti a meleg miatt van, és hogy a pelusban nem szellőzik a popsi, és a "speciális klíma" megteszi hatását. Igaz ugyan, hogy ha kimegyünk az udvarra, akkor leveszem a törpiről a pelust, de ebben a hőségben nem igazán vagyunk kinn. És mivel a lakásban van padlószőnyeg és szövetes ülőgarnitúra, ezért itt nem merem levenni róla. Na de férjemnek támadt egy remek ötlete: adjunk a gyerekre betétet :) Először felvont szemöldökkel néztem rá, hogy ez már megint milyen idea. De aztán végiggondoltuk, és kipróbáltuk, és még a pici bugyijába is bele lehet ragasztani anya szárnyas betétjét, úgyhogy most nem egészen kétéves lányunk betétben rohangál a lakásban :) És már most látható az eredmény, pedig csak tegnap délután kezdtük el ezt a módszert. Szépen száradnak a kiütések, úgyhogy így fogjuk folytatni tovább.

Az SMS

Mint írtam is, szerdán anyám háromszor hívott, majd tegnap, csütörtökön apa próbálkozott kétszer. Neki sem vettem fel. Erre este a következő sms-t kaptam anyámtól:

"Csupán arra szerettelek volna megkérni, akár kettesben, akár négyesben találkozzunk megbeszélni ezt az áldatlan állapotot, illetve, hogy elsorolhasd a sérelmeidet. Ha hajlandó vagy rá, jelentkezz, nem muszáj nálam, hívhatod apádat is"

Csak így, semmi "hello, szia, szevasz". Komolyan mondom, egyszerűen hihetetlen. Pedig tegnap már majdnem felvettem apu telefonját. Még jó, hogy nem. Van pofája ilyen hangvételű sms-t írni másfél hónap után?! És komolyan azt gondolja, hogy erre én reagálni fogok?! Nem találok szavakat sem! Mondjuk ez az üzenet megmutatta, hogy semmit sem változott. Nincs benne egy fikarcnyi megbánás sem. Én soroljam fel a sérelmeimet?! Ez az ő szokásuk! Apa volt az, aki átlag félévente megjelent és közölte milyen hálátlan, rossz gyerek is vagyok, amikor anyu a világ legjobb anyukája!
Ha egy kicsi kis lelkiismeret-furdalást is kiérzek az sms-ből, ne adj' Isten benne vagy a "bocsánat" szó is, még lehet, hogy fel is hívtam volna őket! Bár ez is jó volt valamire: csak megerősítette bennem, hogy jól döntöttem.
Az Anti azt mondta, ha véletlenül felhívják őt (bár nem tudom, mikor adják fel annyira a büszkeségüket), akkor majd megmondja nekik, hogy ne várják, hogy egy olyan sms-re, aminek az a lényege, hogy "lófasz a seggembe és még én kérjek bocsánatot", válaszolni fogok.
Egyébként nekiálltam olvasni a régi naplóimat, és hihetetlen, hogy anyám milyen paraszt volt már régebben is. Egy leesett tojás miatt megkaptam, hogy "hülye kurva, menj a picsába", (13 éves voltam) de voltam "balfasz" és minden elképzelhető szerető, szülői becézést megkaptam. És nem csak utólag találom ki, ott van, feketén-fehéren leírva! Meg amikor kaptam a mamáéktól szülinapomra 4000 Ft-ot, és rögtön mentünk moziba négyesben (persze az én pénzemből), vagy nekem kellett őt meghívnom egy sörre... És még ők hívják a mamáékat anyagiasnak, meg akik fogukhoz verik a garast! Akárhová megyünk Anti báékkal, a mai napig nem hagyják, hogy mi fizessünk, nálunk meg volt olyan, hogy a Tesco-ba mentük, árultak törölköző szettet 1000 Ft-ért (a mai napig emlékszem rá), anyám azt mondta, válasszak egyet magamnak, majd otthon kifizettette velem!
Hú, most megint annyira felhúztam magam, hogy inkább abbahagyom az írást.

"Apa"

Tegnap reggel nagyon mérges voltam az Antira. Az Orsi mostanában visszatért a reggel 6-os keléshez, ami nekem is nagyon rossz, hiszen a reggeli "magamhoz térési rituálé" elmarad, és ez igen frusztrál. Mondjuk azt találtam ki, hogy ilyenkor bemegyek hozzá, viszek inni, majd megmondom, hogy nagyon korán van még, betakarom, és megkérem, hogy aludjon még egy kicsit. Tegnap a továbbalvás 3/4 7-ig tartott. Én pont a budin ültem, amikor hallottam, hogy hív, nyöszörög, de már úgy rendesen. Még mielőtt "beültem" szóltam az Antinak, hogyha felébredne az Orsi, menjen be hozzá. Szóval ülök a budin, hallom, hogy a gyerek nyöszörög, az Anti meg csak nem hajlandó felkelni. Na, ekkor kiszóltam neki, hogy legyen szíves menjen be hozzá. Erre beront a gyerekszoba ajtaján, és elkezd tök mérgesen, bunkón az Orsinak magyarázni: "Miért nem lehet tovább aludni?!" "Nincs, anyuka, elvitte a cica!" "Bőgjél csak, hisztizzél csak!". Annyira ideges lettem, meg is mondtam neki, hogy megértem, hogy rossz, ha korán fel kell kelni (már két napja este 9 után ért haza munkából), meg fáradt, de azért talán nem kellene bunkózni a gyerekkel. Azt már nem tettem hozzá, hogy ha ennyire útban vagyunk neki, akkor keressen nekünk egy másfél-kétszobás albérletet, amit szépen minden hónapban kifizet, és akkor mi elhúzunk, aztán csinál, amit akar! Annyira mérges voltam! Tudom, hogy nem könnyű neki, tudom, milyen problémái vannak, már többször átbeszéltük, próbálok én is toleráns lenni. De azt nehezen tűröm, hogy így bánjon a gyerekemmel. Főleg, hogy a gyerek már két napja egyáltalán nem látta, és ilyenkor annyira menne hozzá, produkálja magát neki, "beszélget vele".
Aztán szerintem magába szállt, mert bár bocsánatot nem kért (ezt sosem teszi, ezt tudom, a tíz év alatt, amióta együtt vagyunk csak egyszer tette-azt is egyébként egy hasonló Orsis dolog miatt), próbált a helyzeten javítani. Elmosogatott, rendet rakott a konyhában, aztán játszott az Orsival is egy kicsit, sőt, át akarta alakítani a kiságyát - amit már vagy egy hónapja mondok. Tudom, nem bocsánatkérés, de azt is tudom, hogy ő így fejezi ki, ha megbán valamit. Szóval végül átsiklottam a dolog felett, és nem csináltam belőle egetverő veszekedést.

Anyám tegnap háromszor hívott, persze egyszer sem vettem fel. Apám ma kettőnél tart, de még csak fél kettő van. Úgy azért kíváncsi lennék, hogy mit mondanának, bár még azt is eltudom képzelni anyámról, hogy ő cseszne le engem, hogy ilyen bunkó vagyok, hogy nem veszem fel a telefonját meg nem hívom őket fel. Simán kitelik tőle.
Anti szerint esetleg apuval beszélhetnék, mert amikor felment hozzájuk azon az ominózus vasárnapon, akkor vele egész "normálisan" el lehetett beszélgetni, meg lényegében ő is csak "anyám áldozata", és ő azért viselkedik így, mert nem tehet mást, hiszen ő lakik vele. Csakhogy: az Anti nem ismeri eléggé. Hányszor jött már apám "nagybeszélgetést" tartani, ami arról szólt, hogy mi milyen bunkók vagyunk anyuval, teljesen tönkretesszük stb, stb, és az Anti is mekkora egy paraszt. Szóval én ismerem aput, az elején még tényleg nagyon rendes meg normális volt, de az anyám mellett eltöltött évek igencsak meglátszanak rajta.
Egyébként pont olvasom Csernusnak a Ki nevel a végén? című könyvét (mellesleg anyámnak sem ártana elolvasnia, annyi minden van benne, ami olyan, mintha a mi helyzetünkről írták volna - de persze ő ezt nem ismerné fel), és abban olvastam reggel a következő idézetet:

"Egy gyerek elfogadhatja a szüleit úgy, ahogy vannak, hisz nem az ő dolga, hogy ítélkezzen. Szeretheti Ezeket az embereket. De megteheti azt is, hogy egy határon túl nem tűri el azokat a viselkedési formákat, amellyel ártanak neki."

Ma reggel úgy döntöttem, hogy átmegyünk Orsival Görcsönybe az oviba. Már egyszer voltunk. Olyan fél kilenc felé értünk oda, és tizenegyig maradtunk. Kezdem átlátni a viszonyokat, melyik dadusnéni, ovónéni kihez tartozik. Egész jól elbeszélgettem az egyikkel, aki majd az Orsival is lesz. Orsi az elején csak mellettem volt, bár néha pár lépést arrébb sétált (kinn voltunk az udvaron), aztán amikor már pont menni készültünk, akkor kitalálta, hogy ő homokozni akar. Úgyhogy egy jó negyed órát még homokozott, és egészen önállóan, nem is kérte, hogy én is menjek vele játszani. Szóval nagyon örültem neki, és talán nem lesz túl nagy gond a beszoktatásnál. Amikor eljöttünk, kérdeztem az Orsitól, hogy jó volt-e a bölcsiben, mire azt mondja: "Jó volt". És ez nagy szó, mert most szinte akármit kérdezünk tőle, mindenre azt mondja: "Nem".