Túl vagyok rajta :) És még 5-öst is kaptam! Na persze a reális cél az volt, hogy valahogy csusszanjak át, de így is jó :)
Annyira tipikus dolgok történtek egyébként a védés előtt 1 órával, hogy igazából számítani lehetett rá, hogy az már csak jól sülhet el. 10 órára volt időpontom, gondoltam odamegyek félre, biztos ami biztos, még a termet is meg kell találni, átnézni még egyszer az anyagot a helyszínen is... Megérkeztem, irány (szokás szerint) a WC. Vittem magammal a szakdolgozatomat is kinyomtatva, de nem összefűzve, csak egy sima papír dossziéban. Beléptem a "budifülkébe", bezártam az ajót, és a szakdolgozatom, kicsúszván a dossziéból, a budi padlóján landolt :) Összeszedegettem, letoltam csini fekete gatyeszt, hogy akkor én most pisilek, midőn észleltem, hogy csini fekete gatyesz varrása alul elengedett, és csini fehér bugyikám kikandikál a résen. Dolgom végeztével, ennél rosszabb már nem jöhet, gondoltam, nagy elánnal ki akartam jönni a budiból. Ami nem sikerült. Mivelhogy beragadt az ajtózár. Vagy 3 percig szenvedtem, mire sikerült kimenekülnöm. Már épp azon gondolkoztam, hogy odatelefonálok a tanszékre, hogy "Szabadítsátok ki Andit a budiról", amikor is az ajtó engedett. Szóval így indultam neki az egésznek.
A folyosón, soromra várva megjelent az opponensem. Kérdezte, hogy nálam van-e a bírálata, mivelhogy neki el kell mennie, és lehet, hogy nem ér vissza. Megnézte, majd azt mondta : "Ja igen, emlékszem, ez volt az egyik legjobb szakdolgozat. Javasoltam is már a bizottságnál az 5-öst". Dagadó mellel húztam ki magam, majd vártam tovább a soromra. Majdnem egy óra csúszás volt, és mielőtt én jöttem volna, kijött a vizsgaelnök, hogy a konzulensem sincs itt, szóval ő meg a tanszékvezető hallgat meg. Talán jobb is volt. Persze izgultam, de tényleg rendesek voltak, nem kérdeztek szivatósat, persze ettől függetlenül én hebegtem, habogtam, de ez az miatt volt, hogy angolul kellett beszélnem.
Szóval most boldog és elégedett vagyok, már csak a jövő hétfői tanári képesítő vizsga választ el a diplomától, de hiszem, hogy az is sikerülni fog.
Anyámék persze senkinél nem érdeklődtek, hogy hogy sikerült a vizsgám; nem meglepő, de azért szarul esik. Engem hiába hívnának, mert nem veszem fel a telefont nekik, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz.
Annyira tipikus dolgok történtek egyébként a védés előtt 1 órával, hogy igazából számítani lehetett rá, hogy az már csak jól sülhet el. 10 órára volt időpontom, gondoltam odamegyek félre, biztos ami biztos, még a termet is meg kell találni, átnézni még egyszer az anyagot a helyszínen is... Megérkeztem, irány (szokás szerint) a WC. Vittem magammal a szakdolgozatomat is kinyomtatva, de nem összefűzve, csak egy sima papír dossziéban. Beléptem a "budifülkébe", bezártam az ajót, és a szakdolgozatom, kicsúszván a dossziéból, a budi padlóján landolt :) Összeszedegettem, letoltam csini fekete gatyeszt, hogy akkor én most pisilek, midőn észleltem, hogy csini fekete gatyesz varrása alul elengedett, és csini fehér bugyikám kikandikál a résen. Dolgom végeztével, ennél rosszabb már nem jöhet, gondoltam, nagy elánnal ki akartam jönni a budiból. Ami nem sikerült. Mivelhogy beragadt az ajtózár. Vagy 3 percig szenvedtem, mire sikerült kimenekülnöm. Már épp azon gondolkoztam, hogy odatelefonálok a tanszékre, hogy "Szabadítsátok ki Andit a budiról", amikor is az ajtó engedett. Szóval így indultam neki az egésznek.
A folyosón, soromra várva megjelent az opponensem. Kérdezte, hogy nálam van-e a bírálata, mivelhogy neki el kell mennie, és lehet, hogy nem ér vissza. Megnézte, majd azt mondta : "Ja igen, emlékszem, ez volt az egyik legjobb szakdolgozat. Javasoltam is már a bizottságnál az 5-öst". Dagadó mellel húztam ki magam, majd vártam tovább a soromra. Majdnem egy óra csúszás volt, és mielőtt én jöttem volna, kijött a vizsgaelnök, hogy a konzulensem sincs itt, szóval ő meg a tanszékvezető hallgat meg. Talán jobb is volt. Persze izgultam, de tényleg rendesek voltak, nem kérdeztek szivatósat, persze ettől függetlenül én hebegtem, habogtam, de ez az miatt volt, hogy angolul kellett beszélnem.
Szóval most boldog és elégedett vagyok, már csak a jövő hétfői tanári képesítő vizsga választ el a diplomától, de hiszem, hogy az is sikerülni fog.
Anyámék persze senkinél nem érdeklődtek, hogy hogy sikerült a vizsgám; nem meglepő, de azért szarul esik. Engem hiába hívnának, mert nem veszem fel a telefont nekik, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése