Azt hiszem, túl részletesen még nem írtam az új munkámról, hát gondoltam, most bepótolom - Orsi alszik, Anti valahol Szekszárd felé jár, így van egy kis időm.
Bár nem hiszem, hogy nem tudnátok, de egy lakástextillel foglalkozó cégnél lettem beszerzési asszisztens. Immár lassan három hónapja. A munkával kapcsolatos érzéseim kb naponta változnak, a siker- illetve kudarcélmények arányán alapulva. Alapvetően tetszene is a munka, már ami a beszerzés részét illeti, egy gond van csupán, hogy arra van a legkevesebb időm. Viszont ez miatt kapom a legnagyobb lebaszarintásokat. Lényegében hozzám tartozik kb 20 beszállító (zömével európaiak), és tőlük kell rendelnem - főleg függönyt - az árufogyás figyelembe vételével. Ebbe viszonylag hamar bele is lehet tanulni, csakhogy e mellett megnyertem a számlákat is. Na és az nagy szopás. Bejön az áru, majd a számla is hozzá. Vagy az áruval, vagy valamikor utána postán, dhl-lel, galamb által, stb. Ezt fel kell vinnem a cég által használt rendszerbe. Majd a számla mögé kell tennem minden olyan papírt, ami az ügylethez tartozik, úgy mint szállítólevél/CMR (ezzel van a legtöbb gondom - ugyanis nem mindig kapom meg, ha meg visszáruról van szó, akkor ne is álmodjak ilyenekről), vámhatározat, vámbefizetést igazoló papír, fuvar- és vámolási számla (ez meg mindig később jön meg). A legnagyobb probléma az egésszel, hogy a papírok nem egyszerre érkeznek, így egy csomó utánajárással, bíbelődéssel jár, hogy mindent egyberakjak. És a pénzügyi vezető, aki felé az egész pakkot továbbítanom kell minden hónap nyolcadikáig, egy igazi hárpia. Feláll a hátamon a szőr is, ha bejön az irodánkba, mert gondolom, hogy megint engem jött cseszegetni. Mikor odamentem, biztosított, hogy mindenben segít, nyugodtan kérdezzek -ehhez képest ha kérdezek, sírontúli hangon értetlenkedik, hogy mi a problémám, és hallom a hangján, hogy tiszta hülyének néz - és ilyenkor sajnos így is érzem magam. Miatta már kétszer bőgtem a klotyón, nagyon gáz az egész. Tudom, hogy nekem is fel kell pörögnöm, csak még egyszerűen nem találtam meg azt a rendszert, amivel ezt az egészet felgyorsíthatnám. Én mondjuk érzem, hogy hónapról hónapra jobban megy a dolog, de hát ezt más nem láthatja. Ja, és a legjobb az egészben, hogy a csajszi, akitől átvettem az egészet, (Á.) más pozícióba került, és az elején "sosem volt ideje" velem foglalkozni, és egy csomót szívok miatta. És utólag csöpögtet információkat, pl. két ünnep között közölte, hogy a költségszámlák összegét a gépen le kell osztani a termékekre is. És mivel nekem ezt elfelejtette mondani, ezért ez október óta nincs megcsinálva - és ki tudja, előtte csinálta-e valaki. Szóval ilyenkor leginkább pofán vágnám, de persze tudjuk, mennyire nem tudok konfrontálódni... és sajnos ez itt nagy hátrány, és meg is kell tanulnom, mert különben egy kis alamuszi hülyének fog nézni mindenki.
Eddig hárman voltunk a beszerzésen, V. már 2 éve, ő a "főbeszerző", nagyon tudja, mit csinál, csak ő is állandóan el van havazva (vagy legalább is úgy tesz), szóval nem egyszerű bepréselődni egy-egy kérdéssel az idejébe, de egyébként nagyon segítőkész. P. az egyetemen csoporttársam volt, kb. 2 hónappal előttem került oda, és nagyon sokat segített nekem az elején, csakhogy 1 hete felmondott, és már csak egy hétig vagyunk. És hát nagyon úgy néz ki, hogy minden feladata az én nyakamba fog szakadni. Úgyhogy már most fosok rendesen.
Tényleg az a legnagyobb problémám, hogy annyi dolgom van, hogy kapkodok összevissza, és semmit sem fejezek be rendesen. És ezért aki kívülről nézi, nem lát mást, mint egy hatalmas káoszt az asztalomon (állandóan be vagyok borítva papírokkal), és akármit kérdeznek, azt mondom: Majd szólok, ha kész - nem azt, hogy már kész van.
És hát a másik hatalmas probléma, hogy most már több, mint egy hónapja beteg vagyok. Orsi hazahozza az oviból, én meg folyamatosan elkapom. Vagy, ami még valószínűbb, hogy ki sem gyógyulok igazából belőle. Persze nyilván az sem segít, hogy radiátorok híján reggelente 9 fok van az irodában, amit kb 1 óra alatt tud olyan 18-19 fokra felmelegíteni a két olajradiátor. December 13-i héten egy hétig nagyon szarul voltam, de persze nem tudtam itthon maradni, mert év végi zárás miatt minden decemberi számlát gépre kellett vinnem péntekig - amit persze kedden közöltek velem. Utána volt a karácsonyos hét, ott egy hétig kb úgy-ahogy jól lettem, aztán újra megbetegedtem, megint elég rendesen, a szilvesztert úgy szenvedtem végig barátainknál - tényleg nagyon-nagyon szarul voltam, de persze megint csak nem tudtam eljönni valami fontos feladat miatt - amikor meg már eltudtam volna, addigra nagyjából meggyógyultam. Most pedig péntekre megint szarul lettem, de most elmentem a dokihoz, aki azt mondta, hogy jó lenne 5 napot egyhuzamban itthon tölteni. Hát nem tudom. Mindenesetre pénteken nem mentem be, és hétfőn sem fogok, aztán meglátom a keddet. Igazából nagyon köhögök, és tudom, hogy nekem ki kell az ilyen betegségeket feküdnöm/pihennem, különben sosem gyógyulok meg rendesen. Szóval most még egy kicsit itthon vagyok, de akkor meg persze a pénz miatt eszem magam. Persze tudom, nem megoldás, ha teljesen lerúgom a szervezetem, mert annak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
Összefoglalva, egyelőre maradok :) Nincs kedvem új munkahely után nézni, és bár nehéz meg sok, de alapvetően tetszene. Persze vannak problémák, de hol nincsenek? Egy dolog aggaszt csak: nehogy kirúgjanak! Mert akkor nem tudom, mi lesz velünk. Most egy kicsit azért jobban vagyunk anyagilag, hogy én is dolgozom, de nem tudom, mikor tudunk egyenesbe jönni. Talán úgy 5-10 év múlva :) De erről majd egy következő bejegyzésben.
Bár nem hiszem, hogy nem tudnátok, de egy lakástextillel foglalkozó cégnél lettem beszerzési asszisztens. Immár lassan három hónapja. A munkával kapcsolatos érzéseim kb naponta változnak, a siker- illetve kudarcélmények arányán alapulva. Alapvetően tetszene is a munka, már ami a beszerzés részét illeti, egy gond van csupán, hogy arra van a legkevesebb időm. Viszont ez miatt kapom a legnagyobb lebaszarintásokat. Lényegében hozzám tartozik kb 20 beszállító (zömével európaiak), és tőlük kell rendelnem - főleg függönyt - az árufogyás figyelembe vételével. Ebbe viszonylag hamar bele is lehet tanulni, csakhogy e mellett megnyertem a számlákat is. Na és az nagy szopás. Bejön az áru, majd a számla is hozzá. Vagy az áruval, vagy valamikor utána postán, dhl-lel, galamb által, stb. Ezt fel kell vinnem a cég által használt rendszerbe. Majd a számla mögé kell tennem minden olyan papírt, ami az ügylethez tartozik, úgy mint szállítólevél/CMR (ezzel van a legtöbb gondom - ugyanis nem mindig kapom meg, ha meg visszáruról van szó, akkor ne is álmodjak ilyenekről), vámhatározat, vámbefizetést igazoló papír, fuvar- és vámolási számla (ez meg mindig később jön meg). A legnagyobb probléma az egésszel, hogy a papírok nem egyszerre érkeznek, így egy csomó utánajárással, bíbelődéssel jár, hogy mindent egyberakjak. És a pénzügyi vezető, aki felé az egész pakkot továbbítanom kell minden hónap nyolcadikáig, egy igazi hárpia. Feláll a hátamon a szőr is, ha bejön az irodánkba, mert gondolom, hogy megint engem jött cseszegetni. Mikor odamentem, biztosított, hogy mindenben segít, nyugodtan kérdezzek -ehhez képest ha kérdezek, sírontúli hangon értetlenkedik, hogy mi a problémám, és hallom a hangján, hogy tiszta hülyének néz - és ilyenkor sajnos így is érzem magam. Miatta már kétszer bőgtem a klotyón, nagyon gáz az egész. Tudom, hogy nekem is fel kell pörögnöm, csak még egyszerűen nem találtam meg azt a rendszert, amivel ezt az egészet felgyorsíthatnám. Én mondjuk érzem, hogy hónapról hónapra jobban megy a dolog, de hát ezt más nem láthatja. Ja, és a legjobb az egészben, hogy a csajszi, akitől átvettem az egészet, (Á.) más pozícióba került, és az elején "sosem volt ideje" velem foglalkozni, és egy csomót szívok miatta. És utólag csöpögtet információkat, pl. két ünnep között közölte, hogy a költségszámlák összegét a gépen le kell osztani a termékekre is. És mivel nekem ezt elfelejtette mondani, ezért ez október óta nincs megcsinálva - és ki tudja, előtte csinálta-e valaki. Szóval ilyenkor leginkább pofán vágnám, de persze tudjuk, mennyire nem tudok konfrontálódni... és sajnos ez itt nagy hátrány, és meg is kell tanulnom, mert különben egy kis alamuszi hülyének fog nézni mindenki.
Eddig hárman voltunk a beszerzésen, V. már 2 éve, ő a "főbeszerző", nagyon tudja, mit csinál, csak ő is állandóan el van havazva (vagy legalább is úgy tesz), szóval nem egyszerű bepréselődni egy-egy kérdéssel az idejébe, de egyébként nagyon segítőkész. P. az egyetemen csoporttársam volt, kb. 2 hónappal előttem került oda, és nagyon sokat segített nekem az elején, csakhogy 1 hete felmondott, és már csak egy hétig vagyunk. És hát nagyon úgy néz ki, hogy minden feladata az én nyakamba fog szakadni. Úgyhogy már most fosok rendesen.
Tényleg az a legnagyobb problémám, hogy annyi dolgom van, hogy kapkodok összevissza, és semmit sem fejezek be rendesen. És ezért aki kívülről nézi, nem lát mást, mint egy hatalmas káoszt az asztalomon (állandóan be vagyok borítva papírokkal), és akármit kérdeznek, azt mondom: Majd szólok, ha kész - nem azt, hogy már kész van.
És hát a másik hatalmas probléma, hogy most már több, mint egy hónapja beteg vagyok. Orsi hazahozza az oviból, én meg folyamatosan elkapom. Vagy, ami még valószínűbb, hogy ki sem gyógyulok igazából belőle. Persze nyilván az sem segít, hogy radiátorok híján reggelente 9 fok van az irodában, amit kb 1 óra alatt tud olyan 18-19 fokra felmelegíteni a két olajradiátor. December 13-i héten egy hétig nagyon szarul voltam, de persze nem tudtam itthon maradni, mert év végi zárás miatt minden decemberi számlát gépre kellett vinnem péntekig - amit persze kedden közöltek velem. Utána volt a karácsonyos hét, ott egy hétig kb úgy-ahogy jól lettem, aztán újra megbetegedtem, megint elég rendesen, a szilvesztert úgy szenvedtem végig barátainknál - tényleg nagyon-nagyon szarul voltam, de persze megint csak nem tudtam eljönni valami fontos feladat miatt - amikor meg már eltudtam volna, addigra nagyjából meggyógyultam. Most pedig péntekre megint szarul lettem, de most elmentem a dokihoz, aki azt mondta, hogy jó lenne 5 napot egyhuzamban itthon tölteni. Hát nem tudom. Mindenesetre pénteken nem mentem be, és hétfőn sem fogok, aztán meglátom a keddet. Igazából nagyon köhögök, és tudom, hogy nekem ki kell az ilyen betegségeket feküdnöm/pihennem, különben sosem gyógyulok meg rendesen. Szóval most még egy kicsit itthon vagyok, de akkor meg persze a pénz miatt eszem magam. Persze tudom, nem megoldás, ha teljesen lerúgom a szervezetem, mert annak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
Összefoglalva, egyelőre maradok :) Nincs kedvem új munkahely után nézni, és bár nehéz meg sok, de alapvetően tetszene. Persze vannak problémák, de hol nincsenek? Egy dolog aggaszt csak: nehogy kirúgjanak! Mert akkor nem tudom, mi lesz velünk. Most egy kicsit azért jobban vagyunk anyagilag, hogy én is dolgozom, de nem tudom, mikor tudunk egyenesbe jönni. Talán úgy 5-10 év múlva :) De erről majd egy következő bejegyzésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése