Kicsit megkésve bár, de beszámolok a gyereknapról is.
Szóval szombaton átmentünk Görcsönybe, egész jó idő volt, így meg tudták rendezni szabadtéren a programokat. Odaértünk, és találkoztunk ismerősökkel rögtön, aki mondta, hogy mindenhol lehet ajándékot kapni. Horgászhatnak a gyerekek (tudjátok, fa halak kicsi gumi medencében), dobhatnak kosárba, és lesz a motorverseny is - erre persze már előre felkészültünk, vittünk magunkkal a nyuszimobilt.
El is mentünk Orsival horgászni (persze én horgásztam), aztán válogathatott egy kosárnyi kis játékból - na jó, leginkább Kinder tojásos cuccok voltak. Kibányásztunk egy kis kukából kinéző zöld szörnyfigurát, ez lett a nyereményünk. Mivel az elejétől kezdve Kukabúvárként definiálom a szerzeményt, Orsi is nevén nevezi: Kukabuka. Dobtunk kosárba is labdát, itt a nyeremény Pufi kukac volt, na innen kellett a gyereket jól irányzott, elterelő hadművelettel továbbterelni. Tudni kell ugyanis, hogy Pufiból 1 zacskót simán be tudna vágni (ha engednénk). Aztán jött a motorverseny. Elindultunk mi is, aztán lányom felállt a nyusziról, és behúzta a célba. Nem baj, a "jogosítványt" így is megkaptuk. Meg az ajándékokat: labdát, napszemüveget, dudát. Nem tehetek róla, de valami különös vonzódás köt az ingyen ajándékokhoz, termékmintákhoz, kuponokhoz. El lehet ítélni, Antit is megbolondítom vele, hogy mindig kóstolunk meg végighallgatom a Tescoban az Always-es nénit egy-két ingyen betétmintáért, és a Reader's Digesttől is mindig csak az ingyen könyveket fogadom el.... de hát ez vagyok én. Ja, és aki nem tudná még: táskák, rúzsok, körömlakkok, fogkrémek, tusfürdők, Maggi alapok és teák - ezekből mindig legalább háromszor annyi van, mint amennyi tényleg kellene :)
Na de visszatérve a gyereknaphoz: volt ingyen pogácsa, üditő, csoki és fagyi is (hurrá!!!). Na jó, ezt tényleg a gyereknek adtam. Na nem mintha a dudát megtartottam volna :) A kutyás bemutatót tátott szájjal bámulta egyetlen gyermekem, és mivel az egész parádé alatt szólt a zene, néha-néha megállt táncizni egy kicsit. Apa is velünk volt, bőszen kattintgatott közben. Aztán hazamentünk, mert férjuramnak dolgoznia kellett menni, de nagyon jól éreztük magunkat.
Más, de most eszembe jutott: lányom teljes magabiztossággal és mindig a megfelelő helyzetben használja a "basszus" szót. Lehet nem kéne folyton ezt mondogatnom?
Szóval szombaton átmentünk Görcsönybe, egész jó idő volt, így meg tudták rendezni szabadtéren a programokat. Odaértünk, és találkoztunk ismerősökkel rögtön, aki mondta, hogy mindenhol lehet ajándékot kapni. Horgászhatnak a gyerekek (tudjátok, fa halak kicsi gumi medencében), dobhatnak kosárba, és lesz a motorverseny is - erre persze már előre felkészültünk, vittünk magunkkal a nyuszimobilt.
El is mentünk Orsival horgászni (persze én horgásztam), aztán válogathatott egy kosárnyi kis játékból - na jó, leginkább Kinder tojásos cuccok voltak. Kibányásztunk egy kis kukából kinéző zöld szörnyfigurát, ez lett a nyereményünk. Mivel az elejétől kezdve Kukabúvárként definiálom a szerzeményt, Orsi is nevén nevezi: Kukabuka. Dobtunk kosárba is labdát, itt a nyeremény Pufi kukac volt, na innen kellett a gyereket jól irányzott, elterelő hadművelettel továbbterelni. Tudni kell ugyanis, hogy Pufiból 1 zacskót simán be tudna vágni (ha engednénk). Aztán jött a motorverseny. Elindultunk mi is, aztán lányom felállt a nyusziról, és behúzta a célba. Nem baj, a "jogosítványt" így is megkaptuk. Meg az ajándékokat: labdát, napszemüveget, dudát. Nem tehetek róla, de valami különös vonzódás köt az ingyen ajándékokhoz, termékmintákhoz, kuponokhoz. El lehet ítélni, Antit is megbolondítom vele, hogy mindig kóstolunk meg végighallgatom a Tescoban az Always-es nénit egy-két ingyen betétmintáért, és a Reader's Digesttől is mindig csak az ingyen könyveket fogadom el.... de hát ez vagyok én. Ja, és aki nem tudná még: táskák, rúzsok, körömlakkok, fogkrémek, tusfürdők, Maggi alapok és teák - ezekből mindig legalább háromszor annyi van, mint amennyi tényleg kellene :)
Na de visszatérve a gyereknaphoz: volt ingyen pogácsa, üditő, csoki és fagyi is (hurrá!!!). Na jó, ezt tényleg a gyereknek adtam. Na nem mintha a dudát megtartottam volna :) A kutyás bemutatót tátott szájjal bámulta egyetlen gyermekem, és mivel az egész parádé alatt szólt a zene, néha-néha megállt táncizni egy kicsit. Apa is velünk volt, bőszen kattintgatott közben. Aztán hazamentünk, mert férjuramnak dolgoznia kellett menni, de nagyon jól éreztük magunkat.
Más, de most eszembe jutott: lányom teljes magabiztossággal és mindig a megfelelő helyzetben használja a "basszus" szót. Lehet nem kéne folyton ezt mondogatnom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése