Államvizsga

Túl vagyok rajta :) És még 5-öst is kaptam! Na persze a reális cél az volt, hogy valahogy csusszanjak át, de így is jó :)
Annyira tipikus dolgok történtek egyébként a védés előtt 1 órával, hogy igazából számítani lehetett rá, hogy az már csak jól sülhet el. 10 órára volt időpontom, gondoltam odamegyek félre, biztos ami biztos, még a termet is meg kell találni, átnézni még egyszer az anyagot a helyszínen is... Megérkeztem, irány (szokás szerint) a WC. Vittem magammal a szakdolgozatomat is kinyomtatva, de nem összefűzve, csak egy sima papír dossziéban. Beléptem a "budifülkébe", bezártam az ajót, és a szakdolgozatom, kicsúszván a dossziéból, a budi padlóján landolt :) Összeszedegettem, letoltam csini fekete gatyeszt, hogy akkor én most pisilek, midőn észleltem, hogy csini fekete gatyesz varrása alul elengedett, és csini fehér bugyikám kikandikál a résen. Dolgom végeztével, ennél rosszabb már nem jöhet, gondoltam, nagy elánnal ki akartam jönni a budiból. Ami nem sikerült. Mivelhogy beragadt az ajtózár. Vagy 3 percig szenvedtem, mire sikerült kimenekülnöm. Már épp azon gondolkoztam, hogy odatelefonálok a tanszékre, hogy "Szabadítsátok ki Andit a budiról", amikor is az ajtó engedett. Szóval így indultam neki az egésznek.
A folyosón, soromra várva megjelent az opponensem. Kérdezte, hogy nálam van-e a bírálata, mivelhogy neki el kell mennie, és lehet, hogy nem ér vissza. Megnézte, majd azt mondta : "Ja igen, emlékszem, ez volt az egyik legjobb szakdolgozat. Javasoltam is már a bizottságnál az 5-öst". Dagadó mellel húztam ki magam, majd vártam tovább a soromra. Majdnem egy óra csúszás volt, és mielőtt én jöttem volna, kijött a vizsgaelnök, hogy a konzulensem sincs itt, szóval ő meg a tanszékvezető hallgat meg. Talán jobb is volt. Persze izgultam, de tényleg rendesek voltak, nem kérdeztek szivatósat, persze ettől függetlenül én hebegtem, habogtam, de ez az miatt volt, hogy angolul kellett beszélnem.
Szóval most boldog és elégedett vagyok, már csak a jövő hétfői tanári képesítő vizsga választ el a diplomától, de hiszem, hogy az is sikerülni fog.
Anyámék persze senkinél nem érdeklődtek, hogy hogy sikerült a vizsgám; nem meglepő, de azért szarul esik. Engem hiába hívnának, mert nem veszem fel a telefont nekik, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz.

fellépés Komlón

Tegnap hastánc fellépésünk volt Komlón. Volt egy kis dilemma a csoportban, hogy menjünk-e vagy sem, mivel az eredetileg szabadtéri fellépésnek indult dolog szervezési problémák miatt elmaradt. Persze nem a mi hibánk volt. Le volt beszélve, hogy fellépünk a bányásznapon, pénzt nem kapunk érte, de hátha lesz valaki, aki hívna minket máshová. Erre kedden nézi Erika a műsor hirdetését (ő komlói), és meglepődve fedezi fel, hogy mi nem vagyunk a fellépők listáján. Felhívtuk őket, hogy ugyanmá' most mi van?! 'Jé, nekünk nem szólt senki, hogy a nem férünk bele a műsoridőbe?' Hihetetlen, milyen paraszt emberek vannak! Odamegyünk nekik ingyen és bérmentve, még a benzinpénzt sem kérjük el, és még csak nem is szólnak! Néztek volna furán (meg mi is), ha beállítunk, hogy 'Hellomí! Hol tudunk átöltözni?'

Lényeg a lényeg, hogy Erika meg már bebolondított jónéhány embert (nem csak ő, Gabi is szólt ismerősöknek, úgy volt hogy az én barátosném is eljön, aki végül mégsem talált oda), így úgy döntöttünk, elmegyünk, lesz ami lesz. Erika lefoglalta a termet ott, ahol ő tanít, csak attól tartottunk kicsit, hogy kevesen lesznek. Aztán nem is voltak olyan kevesen (legalább is a terem méretéhez képest), és nagy sikerünk is volt, az eddigi legnagyobb. Jól is éreztük magunkat, a közönségnek is tetszett, és még vissza is tapsoltak minket, úgyhogy a félimpró számunkat a végén még egyszer el kellett táncolni :) Persze azért nagyon nem kell ettől elszállni, meg messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ezek ismerősök, kezdő hastáncosok voltak, de azért mégis jól esett a kicsi szivünknek :)
Persze azért hozzátartozik az egészhez, hogy az itthoni nagy készülődés során sikerült a szemöldök csipesszel (!) belecsípnek a felső ajkamba. Ne, ne kérdezzétek ezt hogy kiviteleztem, én sem értem, de még mindig fáj. Egyet mondhatok: This is me.

Egyébként ez lennék én csinos hastáncos szerkóban.

Két nap múlva államvizsgázok angolból (egyrészt jupppiiii, másrészt jajjjjj). Alapvetően nem nagy szám, hiszen csak össze kell foglalni, hogy miről írtam a szakdolit, és az előre feltett 4 kérdésre válaszolni. Csakhogy kb. 2 éve nem beszéltem túl sokat angolul, na és hogy mikor vizsgáztam utoljára... Úgy terveztem, hogy vasárnap elmegyünk Orsival az állatkertbe, de talán lassan neki kellene állni tanulni, úgyhogy ez most elnapolódik 2 hetet. Ma azért átmegyünk Görcsönybe, ahol lesznek gyereknapi műsorok, bár az idő egy nagy fos, esik az eső, dörgött-villámlott, de így is meg lesz tartva, csak nem kinn, hanem a tornateremben. Remélem élvezni fogja a kis törpi. Lesz motorverseny is (amire mi a nyuszimobillal nevezünk), aztán meglátjuk, hajlandó-e ő is nyeregbe szállni :)

első bejegyzés

Mennyi is az idő? 4.50. Mióta vagyok fenn? 2.18. Alvás ma már nem lesz, az tuti. Felébredtem arra, hogy Orsi felsírt (szerencsére csak álmában egy kicsit), aztán már nem ment az elalvás. Olvastam, forgolódtam, végül feladtam és leültem a géphez. Miért pont ma? Régóta gondoltam már a blogírásra, de egy most olvasott blog fogott meg igazán. Hiányzik a naplóírás, de hát a kézzel írás kora lejárt :) Én is fejlődöm a technikával.
Illetve a tegnapi nap eseményei. Nehéz feldolgozni, hogy az ember öccse végül a pszichiátrián köt ki. És persze nem lehet tenni semmit. Mindegy, most nem megyek részletekbe, korán van ehhez, de később úgysem fogom tudni megállni, hogy ne írjak róla.
Előre szólok, a blog nagy része Orsiról, 20 hónapos kislányomról fog szólni. De mókás lesz, meglátjátok :) Édes, aranyos bohóc! És persze biztos panaszkodni is fogok mindenféléről, mert nem igazán van kinek elmondani bizonyos dolgokat. Férjnek? Persze, el lehet, de ha már harmadszor hallja, ideges lesz. Barátnak? Jó lenne, de nincs a közelben senki. Akiknek lehetne, azok minimum 20 km-re vannak, vagy inkább 200-ra. Tehát ha nem mondhatom el senkinek...