Anyuci, gyere!

Orsi az utóbbi 3-4 napban kicsit nyűgös, volt hőemelkedése is, lappanghat benne valami. Már péntek este is felébredt éjfél felé, és be kellett menni hozzá, mert nyöszörgött, pityergett. Aztán tegnap (vasárnap) is felébred, szinte ugyanakkor. Épp befeküdtünk az Antival az ágyba, amikor ezt halljuk: "Anyuci, anyucika, gyere!". Jajj, a pici szivem!!! Még sosem hívott így, ha valamit akart, csak egyszerűen nekiállt sírni. De most konkrétan engem hívott! Persze rossz, hogy nem tud aludni, és valami bántja, de ez nagyon jó érzés volt!
Újabban egyébként könyvvel alszik a Törpi. Ez nem azt jelenti el, hogy mesére alszik el, hanem azt, hogy be kell tenni mellé a könyvet, és arra ráteszi a pici kezét, és úgy szenderül álomba.

A június 30-i bejegyzésem így utólagosan olvasva kicsit letargikusra sikerült. Természetesen tudom, hogy nem vagyok rossz anya, meg azt is tudom, hogy kellett egy kis idő, hogy "visszaszokjon" hozzánk az Orsi (ami már teljesen meg is történt), de az akkor, úgy, nagyon rosszul érintett. De már minden rendben van, újra nagy a szerelem :) Bár mintha kevesebb lenne a puszi, mint korábban :) De ez mindenkire igaz, még a papáékra is, úgyhogy nem aggódom.

A tegnapi délután egyébként tökéletes volt. Anti már 2 napja felállította a nagymedencét, és a délutáni alvás után kimentünk Orsival. Apa már a medencében feküdt a gumimatracon. Orsit betettem "apucika" mellé, és olyan jókat játszottak! Először csak a gumimatracon volt a kisasszony, de aztán lemerészkedett, és egészen nekibátorodott. A melléig ér neki a víz, de nem hagyta, hogy az Anti fogja a kezét, amikor sétált! Nagylányosan, egyedül! Aztán az apja a kezénél fogva pörgette a vízen, amit nagyon élvezett, hangosan kacarászott. Olyan jó volt látni őket együtt! Nem is mentem be, nem akartam megzavarni az idillt. És szerintem az Anti is megérezte végre, milyen jó érzés az, ha boldog a gyermekünk.

Diplomaosztó

Megvolt a nagy nap. Végre a kezembe kaptam a diplomám! Íme itt egy kép róla:

Azért azon a jeles minősítésen jól elcsodálkoztam :) Nekem úgy rémlett, hogy a szigorlati jegyek fel lesznek sorolva, plusz a tanárképzés külön. És egyébként sem értem, ez a 4,58 hogy jött ki, mert ötös szigorlatom az angolon nem is volt, csak a pedagógián. Na meg persze a szakdoli meg a védés. Lehet, hogy kiszámolták az 5 év átlagát... Bár az furcsa lenne.
Bevallom, kicsit meghatódtam és elérzékenyültem a ceremónia alatt. Tény, hogy már évek óta nem járok oda valójában, és az osztón is csak 3 embert ismertem, akik velem, vagy még előttem kezdtek, de akkor is. A dékánhelyettes nagyon jó kis beszédet mondott, főleg olyan élményeket idézett fel, akik tutira mindenkinek megvoltak: órafelvételi dulakodás; az első katt az etr-ben; "ismerkedés" a TO-s nénikkel; izgulás vizsgák előtt stb. Így utólag visszagondolva én élveztem az egyetemet, jó volt ott tanulni, barátokra is szert tettem. Egyre különösen meleg szívvel gondolok, bár ritkán találkozunk, azt hiszem, van köztünk valamilyen láthatatlan kapocs; ugye, Hajni? :)
A szemem igazából persze akkor lett könnyes, amikor a dékánhelyettes arról beszélt, hogy gondoljunk szeretettel szüleinkre, akik végig mellettünk álltak és segítettek minket az egyetemi évek alatt... hát köszi szépen. Anyámék, akik épp Horvátországban nyaralnak, és jelenleg nem szólunk egymáshoz... Tényleg, köszönök nekik mindent. Köszönöm a rámruházott önbizalomhiányt, megfelelési kényszert és a másoknak állandóan tetszeni akarást, valamint konfrontációra való képesség teljes hiányát. Köszönöm, "anya és apa". És leginkább azt köszönöm, hogy eszetekbe se jutott, hogy esetleg itthon maradjatok, vagy legalább egy smst megeresszetek, ha már cseszegetni állandóan lehetett, hogy mikor lesz már diplomám.
Na de már megint a rossz gondolatok. Amikor ez a nap csak az enyém, és tudom, büszke lehetek magamra mindazok után a kínlódások és szenvedések után, amiken végigküzdöttem magam. Tényleg, hihetetlen érzés, hogy befejeztem, nem adtam fel!

A legrosszabb érzés

Komolyan azt érzem, hogy megszakad a szívem.

Pedig olyan jól éreztük magunkat az Antival, 5 napot töltöttünk kettesben Miskolctapolcán. Nagyon jó volt, tényleg, nem is ezzel van a baj. Orsira addig anyósék vigyáztak. Törpilla imádja őket, ha lejön a mama vagy a papa, én mintha ott sem lennék. Ez eddig is így volt, persze nem a legjobb érzés, de azért könnyebbség is, hogy ilyenkor gyorsan el tudok végezni egy-két dolgot.
Gondoltam, hogy Orsi nem fog a nyakamba ugrani, ha hazaérünk. Egyszerűen nem olyan, meg különben is, nagyon jól érezte magát a mamáékkal. Aminek örülök, tényleg. Nagyszerű, hogy ilyen jól elvan velük. De még puszit sem akart adni először, ment vissza a papa ölébe. Aztán persze nap végére hozzánkszokott", de inkább a mamával volt. És jött az este. Már előre vártam, hogy közös vacsi, pancsi, majd egy jó hosszú, összebújós meseolvasás, és az esti 13 puszi. Nekem ugyanis nagyon hiányzott. Ez volt a második, hogy elmentünk az Antival valahová (az előző csak 2 éjszaka volt), és alig vártam, hogy megdögönyözzem, megpuszilgassam. Szinte sírnom kellett, ha hallottam a hangját a telefonban. ANYA vagyok.
Szóval jött az este, és fürödni a mamával akart. Hát jó. Aztán vacsizni is, elfordult és elkezdett sírni, amikor odaültem elé, hogy adok neki kajcsit. Ez már rossz volt, gondoltam nehéz lesz így lefektetni. Amikor befejezte az evést, ki akartam venni, de sírva mondogatta, hogy "mama, mama". Úgyhogy a Böbe fektette le.
Iszonyatos, szörnyű érzés. És nem vagyok mérges, sem az Orsira, sem a Böbére. Egyszerűen csak megszakad a szívem. És felesleges erről az Antival beszélnem, mert akármit gondol is arról, hogy mit érzem, biztos, hogy még a közelében sem jár. Ezt csak egy másik anya tudja átérezni. Mindig is attól féltem, hogy a gyerekem úgy fog érezni irántam, mint ahogy én érzek anyám iránt. És rettenetes, hogy a lányom jobban szereti a mamát, mint engem. SZÖRNYŰ!!!! Rossz anya vagyok, biztos nem véletlenül van ez. Újabb kudarc az életben. Hát ez vagyok én.

Dilemma

Tegnap hívtak a baksai suliból. Ma be kell mennem hozzájuk, úgy néz ki ugyanis, hogy felajánlanak egy állást. Akár nagy hurrát is kiabálhatnék most, csak egy bökkenő van: óraadóként. Az összes angol órát megkapnám, ami lóvéban végül is nem lehet olyan rossz, hiszen majdnem teljes óraszám, csak hát nyárra, illetve egyéb szünetekre nem jár fizetés. Ami ugye a mi helyzetünkben nem megengedhető. Mármint hogy nyáron 2-3 hónapig semmilyen pénzt ne kapjak. Persze az első nyarat ki lehetne bekkelni, mivel a Manufakturától még van 51 nap szabim, amit ki kell fizessenek, ha felmondok, és ami két hónap, tehát még túlvészelnénk az első nyarat. De utána? Meg kell kérdeznem, hogy van-e arra reális esély, hogy esetleg később felvegyenek. Vagy legalább határozott idejű szerződésem úgy legyen, egyik nap lejár, másnap kötünk újat.
Na de persze ott a másik oldal. Orsi. Beszoktatás bölcsibe, első év, mindenféle nehézség, betegség... És ha ezt a munkát elvállalnám, az csak néhány órás délelőtti elfoglaltságot jelentene (meg persze a felkészülést, de azt lehet akár itthon is). Ha csak ezt nézném, mindenképp elvállalnám. De nem nézhetem csak ezt. Nagyon szarul állunk anyagilag, az Anti fizetése elmegy a hitelekre. Ha a szülei és a Gréti nem segítenének, nem is tudom mi lenne velünk. Jó lenne már egy kicsit lazábban élni.
Na és persze arról már ne is beszéljünk, hogy nincs egy hete, hogy határozottan kijelentettem, tanári állást csak akkor vállalok idén, ha határozatlan idejű szerződést kapok. Mert nem szeretnék már jövő júniusban újra munkát keresni. Persze ez egyébként is előfordulhat, de tudni nem akarok róla.
És van még egy dolog, ami miatt valószínűleg nemet fogok mondani Baksára: a Radnótiban is keresnek tanárokat, és ott nagyon szeretik a volt tanulókat, igazából a tanári karnak legalább a fele ott tanult korábban. Igaz, angol-németest keresnek, de keresnek mellette szakmai tanárokat is. Mondjuk nem tudom, mi a feltétele, hogy valaki közgázt vagy külkert tanítson, (a hirdetésben mondjuk egyetem szerepel), de nekem van némi munkatapasztalatom. És hát lehet nagyképűség, de nem gondolom, hogy ha megkapom az anyagot, ne tudnék megtanítani szinte bármit (na jó, fizikát, kémiát, kínait talán mégsem). Szóval oda mindenképp pályázni akarok, méghozzá egy szívhez szóló motivációs levéllel.
Nem tudom, mi lesz. Első körben ma megyek Baksára, aztán majd meglátjuk.

UPDATE: Nos, meghallgattam az igazgatónőt. És már megint az történt, hogy feleslegesen előre rágörcsöltem a dologra. Az van ugyanis, hogy összesen 9 órát kapnék. Hmmm. És ezzel vége is a történetnek. Hiszen 9 óra az semmi. Valahol sajnálom, mert mindig nosztalgiával fogok visszagondolni a baksai sulira, meg az ottani kollégákra, de ezt így nem vállalom.
Egyébként igen érdekes elképzelései vannak az igazgatónőnek a nyelvoktatásról. Eleve csak negyedik osztálytól akarja az angol oktatást, és kimenő rendszerben, azaz teljesen meg akarja szüntetni. Kifejtette a véleményét, hogy a gyerek tanuljon meg először jól magyarul, és aztán az idegen nyelvet. Mert egy elsős, aki még írni, olvasni sem tud, az ne tanuljon angolul (!). Egészen furcsa hozzáállás egy pedagógustól, bár nem egyedi. Pont arra kellene törekedni, hogy legyen választása a gyereknek vagy a szülőnek, így meg németet tanulhat és kész - vagy nem tudom, lehet, hogy azt sem, nem mondta, a némettel mi lesz. És hogy először írni-olvasni tanuljon meg? Szerintem a gyerekek ezt teljesen a helyén tudják már kezelni 6 évesen, nekem sem volt vele semmi problémám a II. Gyakorlóban. Na mindegy, a dilemma megoldódott, legalább nem idegesítem magam vele.

Ó fákk :)

Ez az Orsi legújabb szava. Nem érti senki? És ha így írom: Oh, fuck? :) Nem is tudom, hogy ez vicces-e, vagy ciki. Persze nem tudja, mit jelent, és ha idegenek előtt mondja, akkor sem érti valószínüleg senki, na de mégis. Nagyon régóta van ez nálunk, hogy két dolgot mondunk csúnyát az Antival, az "oh, fuck" és a "basszus". Persze a kisasszony mind a kettőt nagyon hamar megtanulta. Mit lehet erre mondani? Még mindig jobb, mintha egyébb b-betűs, meg k-betűs, meg f-betűs szavakat mondana.
Na de hogy ne csak a csúnya szavakat írjam le, amiket tud, megpróbálom összegyűjteni azokat a szavakat, amiket már mond a Törpi: anya, apa, mama, papa (és ezeknek minden elképzelhető változata), Peti, Gréti, Erika, Móni, Ági néni, Jocó, Noémi, Marika, Béla, Adél, Dugó, néni, bácsi, kutyus, cica, cini (egér), kígyó, kukac, nyuszi, maci, pingi (pingvin), katica, bogár, pók, szunyog, hangya, zsiráf, hápi (kacsa), csiga, mókus, halacska, tigris, fáncsi (elefánt), zümi (repülő bogarak), Micimackó, Zsebibaba, Füles, Cuncimókus :) , törpi (hupikék törpikék figurák), asztal, szék, tányér, pohár, kés, villa, kanál, hami (ennivaló), inni, szomjas, vaj, kokó (kakaó), kenyér, sajt, Bocisajtkrém (igen!!!), golyó (Kölesgolyó), alma, banán, csoki, joghurt, krumpli, csúszik, tapad, kapasz (kapaszkodik), koszos (ezt mondja a legtöbbször!), morzsa, autó, busz, hinta, csúszda, tv, homok, homokoz, séta, fut, feje, haja, szeme, orra, füle, szája, ujj, keze, lába, poci, nuna, kuki, tente (alvás), párna, takar (takaró), ceruz (ceruza), papír, piros, kék, zöld, sárga, barna, lila, csíkos, fincsi, rossz, hideg, meleg, egy, kettő, nyolc, tíz (ezeket csak mondja, pontosan azért még nem tudja mennyi a nyolc), nem, nincs, másikat, kicsi-pici, itt is, ez is, fésű... Biztos ki is hagytam párat, hirtelen ezek jutottak az eszembe. Ja, és a kedvencem: ORSI SZERET ANYÁT! Teljes elolvadás van ilyenkor :)
Ma nagyon büszke voltam az Orsira. Takarítottunk, ami azzal kezdődik, hogy a nagyszobában felpakolunk az ágyra egy csomó dolgot: labdák, nyuszimobil, kis babakocsi, egyéb nagyobb méretű játékok. Ezután felporszívózok a lakásban, felmosok, majd beülünk a végén az Orsi szobájába játszani. Ma is így volt. Amikor felszáradt a padló,mondtam az Orsinak, hogy menjük ki, anya pucol neked körtét. Ki is mentünk, ő bevonult a nagyszobába, én a konyhába. Hallom ám, hogy nagy nyögések, zajok vannak. Benézek, és az én büszkeségem teljesen egyedül és magától, anélkül, hogy kértem volna, lepakolt mindent az ágyról, és nem csak le, hanem mindent a helyére!!! Olyan büszkeség töltötte el a szívem!!!! Az én okos nagy lányom!!!

Miközben ezt írtam, csörgött a telefon. Anyám volt. Gyomrom görcsbe rándult, agyam elkezdett pörögni. Vegyem fel? Ne vegyem fel? Nem veszem fel! Nem is vettem. Persze közben eszembe jutott, hogy mi van, ha a Petivel van valami megint. Ezért miután abbahagyta a csörgetést, felhívtam a Petit. Jól van, nem miatta hívott anyám. De mondja a Peti, hogy tegnap anyu bement hozzá, és megkérdezte, hogy tudja-e, hogy mi történt köztünk. Mondja a Peti, hogy igen. Erre anyám: Nem tudom, milyen verzióban hallottad (HAHHHH!). De én már nem fogok senkitől bocsánatot kérni, elegem van abból, hogy mindig én kérek bocsánatot (és megint csak: HAHHHHH! - bőven elég hozzá az egyik kezem, ha össze akarom számolni, hányszor kért bocsánatot! Sőt, igazából kampókéz is lehetnék, ha már itt tartunk!).
Persze eldöntöttem, hogy nem foglalkozom vele többet, de már látom, hogy ma egész nap megint ezen fogok agyalni.

A nagy bili kérdés

Nos tehát. Már jó egy hónapja (vagy talán kicsit több is) Orsi szinte mindig pisil, ha rátesszük a WC-re. Először hagyományos bilit vettünk neki, szép rózsaszín csajszisat, Hápival a háttámlán, de vagy az én gyermekem nagyon béna, vagy a bili nem jó, de Orsolyám nem tudott egyedül ráülni. Ha meg rásegítettük, akkor felállni nem tudott. Érthető okokból ezért nem is igen kísérletezett. Erre fel vettünk wc szűkítőt, ami tetszett neki, és ügyesen használja is. Csak hát ugye ezt egyedül nem lehet. Gondoltunk egyet, vettünk olyan bilit, ami kisszék formájú, és a közepe kivehető. Erre a Törpi már sokkal ügyesebben ráül, és le is tud szállni róla egyedül.
A tegnapi nap előtt kétszer próbáltam, hogy kinn az udvaron nem adtam rá pelust, csak bugyit. Nem igazán jött be a dolog :) Szólt az én pici lányom, hogy "pisi", de egy időben a csurgatással :) Szóval két óra alatt két bugyi, két ruci, plusz az én szoknyám. Na de tegnap! Az én ügyes nagylányom egyszer csak szól, kicsit megilletődve, szinte kérdezve: Pisi?! Gyorsan futás a bilihez (amit persze kivittünk magunkkal), és olyan ügyesen belepisilt! 2x is! Harmadszorra elkezdte a bugyiba, de aztán folytatta a bilin. És ma délelőtt, amikor itthon voltunk benn a lakásban, és még a pelus is rajta volt, itt is szólt kétszer is! Annyira édes, amikor mondom neki, hogy "Akkor fussunk gyorsan levenni a pelust és pisilni!" - nekiáll lábujjhegyen rohanni a szobája irányába, és közbe csak úgy lobognak a kezei, amiket persze magasba emel futás közben :) Szóval alakul a szobatisztaság szép lassacskán, bár kakát még nem sikerült produkálnunk a bilibe. Szokott szólni, szinte mindig, de mindig akkor, amikor már elkezdi. És hát olyankor ugye már késő :)

UI: Ma megyünk fodrászhoz. Rövid hajú lesz a törpe. Szerettem volna szép hosszú hajú királylányt, de a királylány izzadásban a királyra ütött :) Egész nap tiszta izzadság a lobonca, úgyhogy inkább idén nyáron még levágatom neki, aztán jövőre edzünk a copfra meg a hajcsattra. Most ugyanis egyik sem marad a hajában egy óránál tovább.

Strandolás

Tegnap elmentünk családostul strandolni: Orsi, Anti, após, anyós és én. Persze megint furán indult az Anti részéről az egész, mert amikor péntek reggel megemlítettem, hogy elmehetnénk, akkor nem igazán ugrott a témára, mert hogy az Orsi még túl kicsi a strandhoz, majd ha szobatiszta lesz.... hát jó. Elkönyveltem, hogy akkor nem megyünk, hanem egész nyáron itthon ülök majd a gyerekkel, leszámítva az egy hetes balatoni nyaralást. Erre délután a városból hív, hogy vett zsemlét, mi kell még a strandoláshoz. (gondolom beszélt az anyjával vagy az apjával, és ők is mondták, hogy jönnének, és így már persze könnyebbnek tűnt a dolog, mert hogy ha nagyszülők ott vannak, mi szinte el is vagyunk felejtve, ők azok, akiken a Törpi lóg - tudom, hogy az Anti szereti az Orsit, de még mindig látja benne az akadályt, nem gondolja, hogy minden mehet úgy is, mintha nem történt volna változás a családban. Mindegy, ezt már a múltkor megbeszéltük, én nem cseszegetem, ő meg igyekszik...)
Szóval felkerekedtünk szombat reggel 8-kor, 9-re már ott is voltunk a strandon Kaposváron. Találtunk jó kis árnyékos helyet, letelepedtünk (szó szerint, annyi cuccunk volt, hogy ha véletlenül bezártak volna minket 3 napra, akkor sem lett volna semmi gond). Aztán megtámadtuk a medencéket. Én Orsival a gyerekmedencében kezdtem. Beleültettük az úszógumijába, és kb. 3-4 percig gyanakodva figyelte, hogy mi történik. Aztán, amikor kimerészkedett, akkor belelendült a pancsiba! Vizicsúszdázott, fröcskölt, arcába kapta a vizet... olyan jó érzés töltötte el a szívemet! Komolyan mondom, ezekért a pillanatokért érdemes élni! És én minden erőmmel azon leszek, hogy a kislányomnak minél több ilyen pillanatot szerezzek. És hogy örökre megmaradjon neki az a képessége, hogy másokkal nem törődve tudja élvezni a pillanatot. Aztán amikor az apucijával a nagy, felnőttes csúszdán csúszott le... hát azt látni kellett volna. Ahogy gyorsultak, úgy nőtt az arcán a vigyor. Amikor az aljára értek, akkor Anti kiemelte a vízből, de persze azért kapott egy jó nagy adagot az arcába. Kicsit meglepődött, de a következő pillanatban már kacagott. Nagyon jó volt nézni.
Persze délután nem akart aludni, hiszen annyi új, érdekes dolog volt, és hát a kiságya sem volt ott. Ezért a végére már egész nyűgös volt, le is vágott egy rendes hisztit, amikor 1 óra fürdés után kivettem a vízből, de tudom, hogy ez a pihenés hiánya miatt volt. Hazafelé nem kellett 5 perc, és már aludt is. Itthon vacsi előtt még hüppögött pár sort, de aztán gyorsan ágyba tettük, és minden rendben volt. Biztos lehet még fokozni, de ez egy tökéletes nap volt.

UI: Igen, kedves barátaim, nyugodtan lehet hozzászólást írni :)